Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

98 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

egyesült főpapok bekerültek a felsőtáblára, a Jászkun- és a Hajdúkerület követei pedig az alsótáblán ülési és szavazati jogot kaptak. Az 1791: XII. te. deklarálta, hogy a törvényhozás joga a megkoronázott királyé és az országgyűlésé.

2.23.3. A MAGYAR TANÁCS (CONSILIUM HUNGARICUM)

ÉS A HELYTARTÓSÁG (LOCUMTENENTIA)

A Mohács előtti Királyi Tanács Magyar Tanács néven élt tovább, megkülönböztetésül a Habsburgok más uralkodói (udvari, cseh, osztrák, birodalmi) tanácsaitól. A testület az ország legfőbb világi és egyházi méltóságaiból állt, és az újkori közigazgatás jellemzőinek megfelelően elvileg állandó jellegű volt, azonban nem tudott folyamatosan a király mellett tartózkodni, ezért befolyása az ügyek vitelére fokozatosan csökkent. Ennek két oka volt: egyrészt az uralkodó székvárosa Bécs vagy Prága lévén, a magyar tanácsosok - a helyi igazgatási, védelmi feladatok miatt - ott csak ritkán lehettek jelen, másrészt az országgyűlés 1569-ben kimondta, hogy a tisztán magyar ügyekben a királynak meg kell hallgatnia a magyar tanácsosokat, ugyanakkor az ún. vegyes ügyekben erre nem volt köteles. A korszakban kulcskérdésnek számító védelem szervezése és költségei vegyes ügyeknek számítottak, ezért ebben többnyire az uralkodó központi szervei döntöttek a Magyar Tanács meghallgatása nélkül. Végső soron a testületet szinte csak ünnepélyes alkalmakkor hívták össze, reprezentatív célból. Ugyanakkor egyes magyar tanácsosokat az udvar továbbra is meghallgatott, de csak azokat, akikben megbízott, és akik meghívást kaptak a központi tanácsok üléseire, illetve tagjai voltak a Helytartóságnak.

A középkori Magyarországon a királyt távollétében többnyire a nádor helyettesítette (lásd a 2.1.1.4. pontot). 1526 után a Habsburg uralkodók nem laktak az országban, de a nádor helyettesítési joga - Nádasdy Tamás nádor kivételével (1554-1562) - nem érvényesült. A királyok helytartót neveztek ki az ország élére, a XVI. század második felében zömmel főpapokat, vagyis az uralkodó kegye döntött a helytartó személyéről. Mellé tanácsosokat is kinevezett a király, akik kollégiumban tárgyalták az eléjük terjesztett ügyeket és hoztak határozatokat. A Helytartóság főként bel- ügyekben, kezdetben kamarai ügyekben is intézkedett, de fő feladata a bíráskodás volt: mint legfőbb törvényszékhez minden peres ügyet fellebbezni lehetett. A Hely- tartóság mellett nem működött külön iroda, a kancellária vagy a helytartók mellett működő magánirodák foglalták írásba a döntéseket. A pozsonyi székhelyű intézmény 1609-ig működött, amikortól ismét betöltötték a nádori méltóságot.

2.23.4. KORMÁNYZÓSÁG (GUBERNIUM)

Egyedi hivatal volt, különleges körülmények között: a Wesselényi-mozgalom elfojtása és a magyar alkotmányosságnak az ún. jogeljátszás elméletére alapozott felfüggesztése után, 1673-ban állították fel. Az új kormányszerv élén kormányzó