Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.1. Középkor (1000-1526) ■ 91

két. Az országgyűlésnek a törvényhozáson kívüli feladatai is voltak: királyválasztás, rendkívüli hadiadó megszavazása (1504: I. te.), hadüzenet és békekötés jóváhagyása, nádor megválasztása, hűtlenség vétkének elbírálása (1495: III. te.).

2.1.2. A helyi igazgatás szintjei

2.1.2.1. TARTOMÁNYI KORMÁNYZATOK

Erdélyben a király helyett és nevében a vajda (vaivoda Transsilvaniae) gyakorolta a közvetlen igazgatási, hadügyi és bírói hatalmat, 1199-től biztosan, de valószínűleg már I. (Szent) István korától. Az alvajdát, helyettesét maga nevezte ki, a XIII. század közepétől a hozzá tartozó 7 vármegye ispánjait is. A vajda hatalma nem terjedt ki a - fokozatosan keletre húzódó - székelyek és a Rajna-vidékről betelepült szászok területi igazgatási egységeire, a székekre. A székely székek élére a székelyispánt (comes Siculorum), a szászokhoz kiváltságlevelük (Andreanum, 1224) értelmében a szebeni ispánt (Hermannstädter Graf) állította a király. Az utóbbi 1486-ban a szász székek egyeteme által választott autonóm főtisztviselő lett, a királyi akarattól függésben maradt székely ispánság viszont a Hunyadi-kortól gyakorlatilag összeolvadt az erdélyi vajda méltóságával.

Az első bánság (banatus), a XI. század végén megszűnt önálló Horvát Királyság báni intézményét átvéve, a Magyar Királysághoz csatolt horvát-dalmát, majd a vele egyesült szlavón területeken 1100 körül alakult ki az erdélyi vajdasághoz hasonló hatáskörrel. A többi neve (és főként déli határvédelmi) szervezete ennek analógiájára alakult ki a tatárjárás utántól egészen a XV. századig: Szörény, Kucsó, Barancs, Macsó, Só, Ozora, Bosznia bánságai.

2.1.2.2. VÁRMEGYE (COMITATUS)

A király a XI-XII. században a helyi igazgatást az ország különböző helyein lévő birtokközpontjai útján intézte. Ezek itt talált vagy újonnan épített földvárak körül szerveződtek, amelyek élére feltétlen hívei közül ispánt (comes) állított, aki részint a helyi közigazgatás, részint a vidéki királyi birtok gazdasági irányítását végezte. Alája tartozott mind a vár katonasága, mind a mezőgazdasági és kézművesmunkát végző várnép (castrenses). Ez utóbbiak a vár körül elszórt településeken éltek. A várnép felső rétegét alkották a katonáskodó és a szervezet belső tisztségeit ellátó várjobbágyok (jobagiones castri). A várban az udvarispán (a várhoz tartozók bírája), katonai téren a hadnagy és a várnagy parancsoltak. A birtokokon elszórtan élő várnépek 10 családonként egy tizedes, 100 családonként egy százados irányítása alatt éltek. A királyi megyeszervezet kiépülését a kárpáti peremvidékeken erdőispánságok és (egyes kutatók szerint) határvármegyék szervezése előzte meg.

A XIII. század első felétől, a királyi birtokok nagymérvű eladományozása után vették át a vármegyében élő, nemességet szerző katonáskodó szabadok, a király szol