Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

86 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

Anjouk jogigényét kifejező Salerno, Szent Angyal-hegy (I. Károly), azután a Zsig- mond idején realitást jelentő Luxemburg, Brandenburg, Csehország és a Németrómai Császárság, utóbb Litvánia, Oroszország (I. Ulászló), Szilézia, Morvaország, Luzsic (I. Mátyás). A királyi hatalom megosztását jelentették az Árpád-korban az ideiglenes hercegi (dux), illetve ifiabb királyi (rex junior) címek, amelyek külön kormányzattal is párosulhattak.

2.1.1.2. KIRÁLYI TANÁCS

A kezdetben senatus, később consilium regium nevű intézményről keveset tudunk, hiszen működéséről alig szólnak írott források. A kormányzásban eleinte bizonyára I. (Szent) István királynak Imre herceghez intézett Intelmei szellemében vett részt: „...védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat”. Ösz- szetételét illetően: „... a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék...” véleményük. Az 1298: XXIII. te. szerint a tanácsban az ország legfőbb egyházi és világi méltóságai lehettek jelen, és a király elvben az ő egyetértésük nélkül nem hozhatott örök érvényű döntést. De a valóságos hatáskör a mindenkori uralkodótól függött. Erős királyok idején kevésbé érvényesült (Anjouk, I. Mátyás), ha nem volt király, vagy akadályozva volt hatalmában, a tanács jelentősége nőtt, sőt olykor országtanács néven működött, saját pecséttel (például 1444 és 1452 között). A Jagelló-korban a rendek beleszóltak a tanács összetételébe, tagjai fizetésébe, és esküt követeltek tőlük, hogy az ország javára cselekednek. I. Mátyás idejére a Királyi Tanácsnak két ülésezési formája (szintje) alakult ki: egy kisszámú bizalmassal működő szűkebb körű - operatív döntéshozó - testület és egy 35-55 meghívottat felölelő tágabb Királyi Tanács, amely ritkán gyűlt össze, jellegzetesen országgyűlések alkalmával.

2.1.1.3. KANCELLÁRIA

A középkori kormányzatban főleg egyedi tisztviselők intézték az ügyeket, néha általuk kiválasztott helyettesekkel. 1526 előtt csak egyetlen hivatal, a kancellária formálódott ki, majd differenciálódott; az uralkodói döntések és tanácsi határozatok írásba foglalója, intézője, sőt végrehajtója volt. A kancellária kialakulása III. Béla (1172-1196) idején kezdődött, a személyzete a XII. század közepétől külföldön megfordult magyar deákokból állt, de szervezetéről csak annyit tudunk, hogy a - többnyire préposti rangú - kancellár vezette, és alá jegyzők voltak beosztva. (Ezek egyike P. mester, Anonymus volt.) 1200 tájától kezdve már általában püspökök lettek a kancellárok, és helyettesítésükre 1209-ben jelent meg az alkancellár (vice- cancellarius). 1255-től kezdve az alkancellár - rendszerint a székesfehérvári prépost - neve szerepel állandóan a keltezésformulában (datum per manus). Kivételt képe