Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
78 ■ 1. Történeti segédtudományok gát, hogy... visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé, továbbá hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozási és közigazgatási szabályt, amely az annexióra vagy pedig csehszlovák, jugoszláv és román területek Magyarországhoz csatolására vonatkozik”. A Szövetséges és Társult Hatalmakkal Párizsban 1947. február 10-én megkötött béke az I. részben foglalkozott Magyarország határainak kérdésével. A béke szövege értelmében visszaállították az 1938. január 1-jei, volt trianoni határokat. Az 1920- as megállapodás azonban kismértékben módosult, hiszen Magyarország, Csehszlovákia új határainak megállapítása következtében, határossá vált a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójával. Ez azonban területi változással nem járt, mivel a két állam határát oly módon jelölték ki, „amint az 1938. évi január hó 1-én fennállott”. Területi módosítást jelentett azonban, Pozsonynak nagyobb előteret biztosítandó, az ún. pozsonyi hídfő három községének (Horvátjárfalu, Oroszvár és Du- nacsun) Magyarországtól Csehszlovákiához csatolása. A trianoni békét követően még az 1922. évi hivatalos helységnévtár összeállításakor is gondot okozott az új határviszonyoknak megfelelő közigazgatási beosztás áttekinthetővé tétele. Az új, a több korábbi vármegye területét keresztező határoknál uralkodó bizonytalanságok azonban feltétlenül megkövetelték az ország beosztásának ismertetését. A horvát-szlavón megyék teljes egészében Magyarországon kívülre kerültek, és a 63 magyarországi és erdélyi vármegye száma is 33-ra csökkent. Ezek között 23 volt olyan, amelynek csak töredék területe maradt Magyarországon. A beosztással járó nehézséget azzal hidalták át, hogy a közigazgatási beosztást földrajzi alapokra helyezték, és új, ideiglenes székhelyeket állapítottak meg. Azokból a régi vármegyékből, amelyek 1920 után csak részeikben maradtak Magyarországon, az 1923: XXXV. te.-kel kialakították a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéket (= k.e.e.vm.) úgy, hogy a vármegyék régi elnevezéseit megtartották, és a területi összevonásokat ténylegesen végrehajtva, az egyesített vármegyék együtt alkottak egy-egy közigazgatási egységet. Ezzel a korábbi 33 vármegye száma 25-re csökkent. Ilyen módon alakult új törvényhatósággá Győr, Moson és Pozsony, Győr székhellyel; Komárom és Esztergom, Esztergom székhellyel; Nógrád és Hont, Balassagyarmat székhellyel; Borsod, Gömör és Kishont, Miskolc székhellyel; Szat- már, Ugocsa és Bereg, Mátészalka székhellyel; Szabolcs és Ung, Nyíregyháza székhellyel; valamint Csanád, Arad és Torontál, Makó székhellyel. A közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék 1945-ig a fenti megjelöléssel részben tovább működtek, jóllehet az ország közigazgatási beosztása az 1938 utáni területgyarapodásokkal változott, és a megyék száma is természetesen nőtt. 1944- ben Magyarországon 41 vármegye volt, közöttük 4 közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye is. A visszacsatolt Kárpátalján három közigazgatási kirendeltséget alakítottak ki. A második világháború után, az 1938. november 2. előtti határokat helyreállítva, az 1945. évi ideiglenes megyerendezés eredményeként, a Nemzeti Kormány 4.330/1945. ME számú rendeletével a törvényhatóságok számát 25-re csökkentették. A várme
