Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.5. Történeti földrajz ■ 75

kozatosan és meglehetősen magas összeg lefizetése után nyerték vissza korábbi, privilegizált állásukat. A XVIII. században mind több település kapott szabad királyi városi rangot, és az 1790. évi országgyűlésen hivatalosan megjelent városok listáján 45 város neve szerepelt. A kiváltságolás a XIX. század elején is folytatódott. Fiume, az 1717-ben szabad kikötőnek minősített város 1779-től corpus separatumként a Horvátország és Szlavónia, valamint az Erdély nélküli anyaország része lett.

Külön kiváltságos kerületet alkottak azok a hajdú mezővárosok, amelyeket a XVII. század elején még Bocskai István kiváltságolt, és amelyek 1790-től küldhették követeket az országgyűlésre. A kiváltságos mezővárosok kerületei közé tartozott 1778- tól az 1772-ben ismét Magyarországhoz kapcsolt 13, Lengyelországnak elzálogosított szepesi város és a hozzájuk csatolt Lubló, Gnezda, valamint Podolin. A Duna- Tisza közén a Kiskunságban, a Tiszántúlon a Nagykunságban és a Zagyva vidékén a Jászságban élő kunokat és jászokat Mária Terézia 1745-ben szabad parasztokká, majd a Hármas kerületnek is nevezett területüket 1751-ben az országgyűlés kiváltságos kerületté nyilvánította.

A polgári jellegű, egységes középszintű törvényhatóságok kialakítását - mivel ezt a vármegyékről szóló 1848: XVI. te. 1. §-a későbbre halasztotta - csak 1876-ban kezdték meg.

A rendi jelleg felszámolására először a szoros értelemben vett Magyarországon és Erdélyben került sor, mivel a szlavóniai és a horvátországi határőrvidékek polgárosítása még nem fejeződött be. Az uralkodó 1876. április 2-án szentesítette az erdélyi szász egyetem és a szászok által lakott Királyföld rendezéséről szóló XII. törvénycikket. Királyföld különállását megszüntetve, területét az ugyancsak az ez évben hozott XXXIII. te. értelmében megyékké alakították át, illetve beolvasztották a környező vármegyékbe. Megszűnt a szász ispáni joghatóság is, de a szász ispáni címet a létrehozott Szeben vármegye főispánja továbbra is viselhette.

Ugyancsak 1876-ban került sor a vármegyéken kívüli törvényhatóságok különállásának megszüntetésére Magyarországon és a Székelyföldön (1876: XXXIII. te.). Az említett törvényhatóságokat a törvény vagy a környező vármegyékbe rendelte el beolvasztani, vagy önálló megyékké szervezte területüket. A megyerendezés első szakaszának lezárulásakor 63 vármegyére oszlott Magyarország és Erdély területe. A vármegyék száma az anyaországban és Erdélyben változatlan maradt. Az új megyék kialakítása miatt érintett törvényhatóságok területéről végleges szabályozást az 1877:1. te. hozott. Tíz megye területét az 1876: XXXIII. tc.-nek megfelelően változatlannak rendelték, 24 vármegye esetében területüket „véglegesen” új formában állapították meg. A módosított törvényhatóságok közül 15 volt erdélyi, illetve részben magyarországi, amelyekhez csatlakozott még 7 olyan, kizárólag magyarországi, amelyek esetében a kiváltságos kerületek (a kunok, a jászok és a hajdúk kerületei) miatt kellett az 1876. évi állapotokat némileg megváltoztatni. A Bánság területén 2 törvényhatóság, Temes és Krassó vármegyék területe módosult.

Az egész, tág értelemben értendő Magyarország egységes, polgári közigazgatási rendjének megteremtése ténylegesen 1886-ban fejeződött be. A kialakított megye- rendszer 1918-ig, illetve a trianoni békével kialakított határok megvonásáig ma