Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.5. Történeti földrajz ■ 73

török hódító háborúk, amelyek során a Magyar Királyság középső részén egy fokozatosan szélesedő sáv az Oszmán Birodalom része lett. Ez együtt járt a Habsburg Birodalomhoz kapcsolódó Magyar Királyság létrejöttével. Az 1556 után kialakult önálló Erdélyi Fejedelemséghez a középkori erdélyi vajdaság területén kívül a tiszántúli területek egy része, az ún. Partium is hozzátartozott.

Az oszmán hódítás nyomán a Dráva-Duna vonalától délre, majd az Alföld és a Dunántúl középső részén a korábbi vármegyei igazgatás helyett egy új, oszmán katonai-polgári igazgatás épült ki. A meghódított területeken az egykori magyar vármegyei tisztikar is tovább működött. Az igazgatás központjait a királyi területen lévő várakba helyezték át, de a szolgabírák a békés időszakban még a korábbi területükön is ellátták feladatukat, és az országgyűléseken megtárgyalták egy-egy település megyei, járási hovatartozásának változásait. A Magyar Királyság 1541 után az oszmán terjeszkedés következtében egyre keskenyebb sávra szűkült. Területét a Dunántúlon a Balaton vonala és az osztrák örökös tartományok határolták. A királyság része volt még az Északnyugati- és az Északkeleti-Felvidék is, amelyek szinte érintetlenül maradtak. A nem hódoltatott területen a vármegyék változatlan keretek között működtek. Komoly gond és jelentős eredmény volt a végvárrendszer és a határvédelem igazgatásának megszervezése. Az Udvari Haditanács irányítása alá rendelten működött hat főkapitányság, amelyekkel azonos területen, de más elnevezéssel irányítottak a magyar rendek négy generalátust.

Az 1683-1699 között nemzetközi összefogással megszervezett török elleni háborúk eredményeként a megszállt területek szinte teljesen felszabadultak. Ezt követően a visszafoglalt területek megszervezése és az ország újjászervezésének egésze a Habsburgok központi kormányzatának illetékességi körébe jutott.

1.5.4. Magyarország közigazgatásának változásai a XVIII-XIX. században

A XVIII. századra a Mohács előtti Magyarország területe külső kereteit ismét visz- szanyerte, de a belső területi egysége nem állt helyre. A birodalmi politikában gondolkodó Habsburgok központi kormányzata nem akarta helyreállítani a Magyar Szent Korona országainak egységét.

A Habsburgok a fegyverrel szerzett területekre vonatkozó külön joggal indokolva 1699 után az ország középső részén csak fokozatosan állították helyre az ön- kormányzatok működését. A megyék egy részének területe a karlócai béke következtében megváltozott. A Dráva-Duna vonalától délre visszafoglalt területet 1699 után nem kapcsolták vissza Magyarországhoz, hanem a Szlavón Kamarai Adminisztrációnak rendelték alá. A Duna-Száva vonalának védelmét biztosító határőr- vidéket is csak az egykori megyék régi területének rovására lehetett kialakítani. Az új rendezés következtében a Dráva-Duna vonalától délre lévő vidéken a Mohács előtti vármegyék elnevezésével, de más területtel szervezték meg Szerem, Verőce és Pozsega vármegyét. A Dráva-Duna és a Száva közötti terület keleti felét Szlavóniá