Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.5. Történeti földrajz ■ 71

csolása, a földrajzi fogalmak visszakereshetőségének biztosítása nemzetközi viszonylatban is az elsők közé sorolja a kisalakú zsebatlaszt.

A XVIII. században Mikoviny Sámuel mind gyakorlati, mind elméleti munkásságával a hazai tudományos igényű térképkészítés meghatározó személyisége volt. Csillagászati helymeghatározásai mellett 1731-ben megállapította a „pozsonyi meridiánt”, és megye-térképezési munkálatokat kezdett. Bél Mátyás Notitiájában kilenc vármegyéről készített rézmetszetes térképe jelent meg, és további négy kéziratban maradt. Kartográfiai működése kiegészült bányatérképek, határfelmérések, hídépítési és mocsárlecsapolási tervek készítésével. A kartográfia elméletéről, a helyes térképkészítés négy alapelve (csillagászati, geometriai-trigonometriai, iránytű-használati és vízrajzi) együttes alkalmazásáról írt, és az európai tudományos életben is elismert összefoglalását 1732-ben jelentette meg Epistola de methodo concinnandarum mapparum Hungáriáé topographicarum címmel.

A XIX. század elején látott napvilágot Lipszky János Mappa Generalis Regni Hungáriáé. .. című munkája, amely az ország egészét megyei, helyi szintű ellenőrzéssel, egységes alapelvek szerint, pontos csillagászati felmérések és számítások alapján mutatta be. A térképet igazán használhatóvá, valamennyi adatát visszakereshetővé az önálló kötetben kiadott mutató, a 38 000 címszót és utalót tartalmazó Repertorium... tette.

A történeti földrajzi kézikönyvek szerzőinek - amikor munkájukhoz topográfiai térképet kívánnak készíteni - a megoldást minden esetben az írott, azaz az elbeszélő és az okleveles forrásanyag adatai alapján készített, ún. visszaszerkesztett térképek kínálják. A visszaszerkesztéshez részletes felmérési térképet kell választani, amelyen az írott források adatainak lokalizálása megfelelően megoldható. A megyei térképeknél Lipszky János felméréssel készült, 1 : 470 000 méretarányú térképe lehet a kiinduló forrás. Bizonyos elpusztult települések felkutatásához jelentős segítség remélhető a kataszteri térképektől (XIX. század második fele), illetve a katonai felmérések térképeitől (1 : 25 000, valamint 1 : 75 000).

Külön figyelmet kell szentelni a megszerkesztendő térkép megfelelő méretarányának megválasztására. A méretarány a térkép és a valós felszín hosszúságai közti arány, amely azt mutatja, hogy a térképen szereplő egységnyi hosszúság (általában 1 cm) a valóságban hány centiméterrel azonos. A térképek rajzzal is feltüntetik azt, hogy a térképen egy centiméter a valóságban milyen távolságnak felel meg. Ez az aránymérték, ami a térkép méretaránya alapján szerkesztett hosszmérték. Azok a történeti földrajzi kézikönyvek, amelyekhez elkészült egy-egy megye visszaszerkesztett térképe is, nem egységes méretarányú megyei térképlapokat közölnek. A választott méretarányt befolyásolja a településsűrűség, a domborzati viszonyok és a településhálózat viszonya, a megye területének nagysága, valamint a kartográfiai generalizálás szükséges mértéke is. Az eddig elkészült térképek kb. az 1 : 200 000- es és az 1 : 400 000-es méretarány között változnak. A települések, városok rekonstrukciójánál a belterület ábrázolásához rendszerint a nagy, azaz az 1 : 500-as méretarány választása a megfelelő.

Az írott források adatainak térképi ábrázolásával a maitól eltérő vízhálózat, az egykori településhálózat, a korábbi közigazgatási vagy birtokviszonyok bemutatása