Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
6.1. Állományvédelmi alapelvek ■ 557 Az ingadozó hőmérséklettel járó méretváltozások feszültségeket keltenek az anyagokban, ami idővel károsodásukat okozza. Hasonlóképpen, mint a relatív légnedvesség esetében, a hőmérséklet ingadozása a többkomponensű anyagokat fokozottan veszélyezteti (például a fényképészeti anyagokat, mágnesszalagokat). Magasabb hőmérsékleten nő a biológiai károsodások veszélye is (penészek és rovarok elszaporodása). ■ Fény A természetes és a mesterséges fényforrások elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, amelynek egyik része a látható fény, a többi része az emberi szem által nem látható ultraibolya (UV) és infravörös (IR) sugárzás. Az elektromágneses sugárzás energiát képvisel. Minél kisebb a hullámhossza, annál nagyobb az energiája. Az UV-sugárzás hullámhossza kisebb, mint a látható fényé, ezért az energiatartalmával egyenes arányban a károsító hatása nagyobb. Az emberi szem által érzékelhető hullámhossztartomány kb. 400 és 750 nanométer között van. Ezen belül a különböző színű fénysugarak színe különböző mennyiségű energiát képvisel, legnagyobbat az ibolya, legkisebbet a vörös. A fehérnek látszó fény a különböző színű fénysugarak keveréke. Az UV-sugarak hullámhossza kb.10 és 400 nanométer közötti, az IR-sugaraké 750 nanométer fölötti. A napfény 25% UV-sugárzást tartalmazhat, a fénycsövek fénye pedig 3-7%-nyit. A hagyományos izzólámpák UV-kibocsátása nem számottevő, azonban a halogénizzók UV-sugárzásával már számolni kell. A látható fény mennyisége a fényforrástól mért távolsággal fordítottan arányos, míg az UV- sugárzás nem veszít intenzitásából a távolság növekedésével. A fény az a környezeti tényező, amely a levéltári anyagban a legtöbb kárt okozza, károsítja az összetevőit: vissza nem fordítható és a sötétben is folytatódó bomlási folyamatokat indít el bennük. A szerves anyagokból álló papír, pergamen, bőr, textíliák és színezékek különösen érzékenyek a fényre. A károsodás a színes anyagok elhalványulásában, az elszíneződésben, a fizikai tulajdonságok romlásában észlelhető. A károsító hatás halmozott, az egymást követő időszakokban ható sugárzás eredménye összeadódik. A károsító hatás mértékét a fény mennyisége és a megvilágítási idő szorzata határozza meg, tehát a hosszú ideig tartó gyenge megvilágítással ugyanannyi károsító energia juthat az anyagokba, mint a rövid idejű erős megvilágítással. Az infravörös sugárzás elsősorban a hőérzékeny anyagokat (például viaszpecsétet, fényképészeti anyagokat) károsítja, illetve zárt térben (például kiállítási tárlóban) csökkenti a relatív légnedvességet. A megvilágítást, vagyis az adott felületre eső fény mennyiségét luxban, az UV- sugárzást az egységnyi felületre jutó energiával (uW[mikrowatt]/m2] vagy az ösz- szes fényerősségen belüli aránnyal (uW/lumen) adják meg. A szokásos levéltári raktári munkákhoz 150-200 lux megvilágítás elegendő, a megvilágítást a munkavégzés helyére és idejére kell korlátozni. A kiállításokon - azok természetéből adódóan - nagyobb megvilágításra van szükség. A még elfogadható megvilágítás olyan érzékeny anyagok esetében, mint a tintákat és színes
