Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
540 ■ 5. Levéltártan ismeretterjesztési fórumokon, ankétokon, a Magyar Történelmi Társulat által szervezett konferenciákon. Tudományos és ismeretterjesztő előadások jelentős fórumai a levéltári napok, amelyeket az önkormányzati levéltárak évtizedek óta évente megrendeznek. Ezek lehetőséget adnak a levéltárak aktuális tudományos eredményeinek bemutatására, és főként a fiatal munkatársaknak jelentenek fórumot. Másrészt az elhangzó előadások betekintést nyújtanak a szélesebb közönség számára a levéltárak életébe, mindennapi munkájába is. Ezeken kerülhet sor egy-egy évforduló megünneplésére vagy a megyére (fővárosra) vonatkozó kutatások ismertetésére is. A levéltárak számára a helytörténeti kutatások segítése más szempontból is fontos. Az intézményeket nagy számban keresik fel előzetes szakmai ismeretekkel nem rendelkező, városuk, községük, intézményük múltja iránt érdeklődők, akiknek a megfelelő, általuk is értelmezhető forrásanyaggal való ellátása kutatószolgálati feladat. Ezenkívül azonban szükség van a közművelődés segítése érdekében a helytörténetírás intézményes támogatására, amit a levéltárak többsége megfelelő levéltári segédletek készítésével, helytörténeti vonatkozású levéltári forrásanyag gyarapításával és a témához kapcsolódó konferenciák rendezésével old meg. Az amatőr kutatók, a jelentkező helytörténészek a konkrét iratanyagon kívül a levéltárosoktól alapinformációkat kérnek. E kutatók számára fontosak a levéltári kalauzok és módszertani útmutatók. Kiemelhető ilyen szempontból a Pest Megyei Levéltár, ahol külön-külön füzetek készültek „Hogyan írjam meg falum/iskolám/ üzemem történetét” címmel. Megemlíthető a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Múltunk forrásai című belső segédlete is, amelynek összeállításánál a hely- történeti kutatók által használható iratanyagok számbavételét tűzték ki célul. A tájékoztatást szolgálják a megyei kronológiák, a műemléki topográfiák, a községi adattárak, amelyek összeállítását az alispánok felügyeletével már az 1920-as években elkezdték. A honismereti körök vagy más civil szervezetek - a levéltárak támogatásával - törekszenek más adatgyűjtésekre is: ilyen például a földrajzi nevek, dűlők, vizek, domborzatok neveinek összegyűjtése a térképekből, szájhagyományból, helyi bejárások alapján. A városokkal kapcsolatban érdekes a régi utcanevek kutatása és a városképet meghatározó, régi épületek történetének feltárása, valamint sok információt nyújthatnak a helytörténészeknek a régóta működő temetők is. Újabban jelentős az „oral history” jegyében a szóbeli visszaemlékezések gyűjtése, ahol a levéltárosok fontos szerepet kaphatnak. A közművelődési és ismeretterjesztő munka bemutatásánál végül meg kell említeni a levéltárak és a tömegkommunikáció kapcsolatát. Az önkormányzati levéltárak számára rendkívül fontos a helyi sajtó, ahol alkalmanként megjelennek a levéltár munkájával kapcsolatos cikkek, egyes munkatársakkal készült riportok, levéltári kutatáson alapuló kisebb publikációk is. A rádióban, tévében szintén elhangzanak az intézményekre vagy iratanyagukra vonatkozó riportok, képekkel vagy felolvasott dokumentumokkal színesített előadások. A levéltári ismeretterjesztő és PR- tevékenységnek szinte korlátlan lehetőségét jelenti az internet, a honlapok készítése (lásd a 7.7. alfejezetet).