Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

5. Levéltártan

5.5. Közművelődési és ismeretterjesztő feladatok ■ 537

videbb ideig látogatható tematikus tárlatok rendezésére nyílik mód. Gyakori, hogy más kulturális intézmények (például művelődési házak) biztosítanak a levéltárak számára zárt kiállítási helyiségeket, amelyek hasonló módon hasznosíthatók. Előfordul az is, hogy a levéltárak - egyéb lehetőség híján - a kutatóterem, a könyvtár egy részében rendezik be ún. kamarakiállításaikat, illetve a látogatók a folyosókon vagy az épületek előcsarnokában láthatnak kisebb-nagyobb tárlatot.

Az önálló tárlatok mellett elfogadott gyakorlat, hogy a levéltárak állandó vagy időszaki kiállításokat múzeumokkal vagy könyvtárakkal közösen, azok infrastruktúrájának felhasználásával szervezeik. A levéltár a munkában ilyenkor társrendezőként vesz részt, vagy iratokat (másolatokat) kölcsönöz kiállítási célokra.

A kiállítások rendezésénél szem előtt kell tartani az iratvédelmi szempontokat. Eredeti levéltári anyagot csak szigorú állományvédelmi rendszabályok betartásával szabad kiállítani. Eredeti levéltári anyag a biztonsági feltételek megléte esetén sem állítható ki egy hónapnál hosszabb ideig. Tilos kiállítani olyan iratot, amely nincs kifogástalan állapotban. A kifogástalan állapotban lévő iratokat is tilos a kiállítás során közvetlen napfénynek vagy más káros fényhatásnak kitenni. A kiállított levéltári anyagot zárt vitrinekben vagy tárlókban kell elhelyezni, és ezeket a látogatási időn kívül fényvédő takaróval le kell borítani. Az iratokat a tárlóban átszöge- zéssel rögzíteni tilos! (A témát bővebben lásd a 6.5.7. pontban.)

A kiállítások témájának megválasztásánál a technikai lehetőségek mellett figyelembe kell venni a rendelkezésre álló, vonatkozó iratanyag fontosságát, közérthetőségét és nem utolsósorban a látogatók igényeit. A levéltárak saját vagy bérbe vett kiállítótermeiben, ahol csoportok fogadására és vezetésére van lehetőség, nagyobb lélegzetű kiállításokat tervezhetünk, elmélyültebb szemlélődést igénylő dokumentumok felhasználásával. Az intézmények előcsarnokában vagy folyosóin, ahol a levéltár épületébe bármilyen céllal beléphetnek látogatók (például ügyfelek, kutatók, a munkatársak vendégei, előadások közönsége stb.), elsősorban a látvány és a figyelemfelkeltés a fontos. Az ún. kamarakiállítások általában a speciális, szakmai érdeklődést elégítik ki.

Ha 30-40 dokumentumnál több szerepel a kiállításon, érdemes előzetes rendezési tervet (forgatókönyvet) összeállítani, és az installációk, feliratok elkészítéséhez igénybe venni szakemberek (grafikusok, kiállításrendezők) segítségét. Hasznos, ha a látogatók számára nyomtatott szóróanyag, katalógus áll rendelkezésre, amit a látogatók megvásárolhatnak, illetve magukkal vihetnek. A technikai feltételek ma már lehetővé teszik digitális másolatok felhasználásával virtuális kiállítások összeállítását is, amelyek jó kiegészítői lehetnek a tárlókban elhelyezett, kiválasztott dokumentumoknak.

Az 1960-as évek végéig Magyarországon önálló, reprezentatív kiállításokat elsősorban a Magyar Országos Levéltár rendezett. A Királyi Magyar Országos Levéltár régi, Országház utcai épületében már 1882-ben rendezett egy kicsiny, mindössze 88 darabra terjedő állandó oklevél-kiállítást, amelyet részben az első világháború kitörése miatt, részben pedig az új levéltár építkezésének megkezdése, illetve felépülése után az iratok átköltöztetése miatt lebontottak. Új épületében a nemzeti levéltár 1930-ban rendezte meg első nagyszabású kiállítását értékesebb irataiból.