Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
5.5. Közművelődési és ismeretterjesztő feladatok ■ 535 számára. Megtalálhatók ezenkívül az iratanyag kutatását elősegítő általános segédkönyvek (lexikonok, szótárak, címtárak), magyar és egyetemes történeti összefoglaló művek, helytörténeti kiadványok, a levéltár iratanyagának felhasználásával készült dolgozatok. A levéltári kiadványok állományának gyarapítása általában kiadványcserével történik. Fontosak a könyvtárban az iratanyagra vonatkozó korábbi és újabb segédletek, a hazai és a külföldi levéltári folyóiratok. Előbbiekhez hagyományos és korszerű formában tartalommutatók is rendelkezésre állnak. A levéltári könyvtárak a hagyományos, papíralapú köteteken kívül gyűjtik a CD-n, DVD-n vagy más, elektronikus formában rendelkezésre álló kiadványokat is, amelyek kutatásához biztosítják a technikai feltételeket. A levéltári szakkönyvtárak nem nyilvánosak. Anyagukat csak a levéltárosok és - helyben olvasással - a kutatók használhatják. Biztosítva van azonban a könyvtár- közi kölcsönzés lehetősége is. A könyvtárak munkatársai folyamatosan építik és kiegészítik a katalógusokat, amelyek az intézmények egy részénél on-line formában is használhatók, illetve az interneten is rendelkezésre állnak. 5.5. KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS ISMERETTERJESZTŐ FELADATOK ■ szigetváry Éva A levéltárak közművelődési és ismeretterjesztő feladatai több évtizedes fejlődés során formálódtak, alakultak. A második világháború előtt a Magyar Országos Levéltár olyan tudományos intézmény volt, amely elsősorban a kutatók számára tette lehetővé, hogy irataiba betekintsenek. Még inkább zárt iratőrzők voltak a törvény- hatósági és egyéb levéltárak. Az 1950-es években a levéltár közművelődésben való részvétele főként a Levéltárak Országos Központja előírásaitól függött, amelyek szerint az intézmények kötelesek voltak „népművelési és propagandafeladatokat” végezni. Sok múlott azonban a vezetők hozzáállásán is. A kérdés az volt, hogy a levéltáros szükségét érzi-e a kapcsolatok kiépítésének, ki akar-e lépni az elzárkó- zottságból, illetve a közművelődési, a közművelődést irányító szervek igényt tartanak-e ilyen munkájára. A következő évtizedben e tevékenység szintén a levéltárosok egyéni kezdeményezésére épült, és gyakran csak népművelő előadások tartására korlátozódott. Az ismeretterjesztő, közművelődési munka az 1970-es évektől főként a tanácsi irányítás alá került levéltárakban vett új lendületet, amikor a fenntartók részéről elvárás volt, hogy a korábbinál jobban dotált intézmények ne csak egy szűk réteg, hanem az illető megye vagy város lakosságának érdeklődését is kielégítsék. A levéltárak szép eredményeket értek el ezeken a területeken, de kétségtelenül voltak komoly problémáik is a lehetőségek és elvárások összehangolását, a levéltári munka presztízsét és az ismeretterjesztés színvonalát illetően. A levéltárak még manapság is meglehetősen ismeretlen intézmények a társadalom számára, az átlagemberek nemigen tudják, hogy a levéltárak mit őriznek, mi a
