Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.2. Kronológia ■ 49

1.2.5. Archontológia

Az archontológia mint történeti segédtudomány a tisztség- és hivatalviselők hivatali idejének meghatározásával, összegyűjtésével foglalkozik. A szó a görög archón szóra megy vissza, amely megnevezés az ókori Athénben a város első tisztségviselőjét jelentette, a szóösszetétel másik része a logosz = ’tudomány' szóból ered. Ez a tudomány szoros kapcsolatban van a kronológiával, amelynek tulajdonképpen egyik mellékhajtása. Már az ókorban készültek listák az egyes tisztségek (arkhón, consul stb.) viselőiről, amely hagyományt az európai civilizációban az egyház is megőrizte és továbbfejlesztette (hierarchia). Az egyházi tisztségek (pápák, bíborosok, érsekek, püspökök, apátok stb.) betöltőiről fennmaradt jegyzékek szolgáltak alapul később a világi tisztségviselőkről (császárok, királyok, hercegek, tartományurak, grófok stb.) készült listákhoz. Az archontológiai művek nagy segítséget jelentenek a levéltári munkában az egyes iratok korának meghatározásakor vagy a kormányzat-, illetve igazgatástörténet művelésekor. Az archontológia tudományának műveléséhez, az adatok összegyűjtéséhez a levéltári anyag ismerete elengedhetetlen feltétel.

Magyarországon az archontológia forrásadottságaiban nagy különbség mutatkozik a mohácsi csata előtti időszak és a Habsburg-házi királyok időszaka között. A magyar állam ezeréves történetének első felére vonatkozóan elsősorban monostorokban maradtak fenn évkönyvszerű feljegyzések egyes tisztviselők (királyok, püspökök stb.) pályafutásáról. Ezeken a kronológiai feljegyzéseken kívül szinte kizárólag csak az okleveles forrásanyag áll rendelkezésünkre a különböző méltóságok viselői lajstromának összeállításhoz. Ezért az adatok összegyűjtésekor, használatakor, esetleges kiigazításakor mindig szem előtt kell tartanunk az oklevelekkel foglalkozó tudomány, a diplomatika és a paleográfia szabályait, a forrás hitelességét, korát, fennmaradási formáját. A korszakkal foglalkozó tudósok csak széles körű forrásismerettel, aprólékos munkával tudták összeállítani a jegyzékeket, és mindig fennáll a lehetőség, hogy egy újabban előkerülő forrás tovább pontosítja az addig elért eredményeket. Ámbár - mint a fentiekből is kitűnik - az ilyen jellegű munka nagy felkészültséget igényel, és nem hoz gyors és látványos eredményeket, a medievisták szorgalmas munkájának köszönhetően mára mégis rendelkezésünkre állnak a legfőbb tisztségek archontológiai jegyzékei.

Legelsősorban Sebestyén Béla Magyar archontológia című kéziratos munkáját (Magyar Országos Levéltár, Q 282) kell megemlíteni, amely az egész középkori időszakot felöleli, és a királyi, királynéi udvar tisztségviselői mellett az ispánokat és a főpapi tisztségek betöltőit is felsorolja. A mű kéziratos formában áll a kutatók rendelkezésére. Az Anjou-kortól a Mátyás-korig terjedő időszakra vonatkozóan elsősorban az Engel Pál által vezetett kutatócsoport munkája (Magyarország világi archontológiája 1301-1457) a leginkább használható, amely a világi, udvari méltóságok mellett az egyházi tisztségviselőket, a megyei tisztségek betöltőit, sőt a várnagyokat is felsorolja. A fenti munka eredményeit az I. (Nagy) Lajos király halála és Zsigmond király trónra lépése közötti időszakra vonatkozóan sokban pontosí-