Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

5. Levéltártan

488 ■ 5. Levéltártan azokon belül rendezett és ennek megfelelően levéltári jelzetekkel ellátott iratanya­got raktári egységekbe kell osztani. Raktári egységnek az iratanyag olyan, mennyisé­gileg meghatározott együttesét nevezzük, amelynek jellemzőit egyrészt a fizikai használat szempontjai, másrészt az adott raktározási feltételek határozzák meg. Raktári egység maga a raktár, azután az állvány vagy szekrény, majd annak polca, rekesze vagy fiókja, végül az a legkisebb iratmennyiség, amely ezeken belül felis­merhetően elkülönülő tárolási egységet alkot: doboz, csomó, kötet stb. A rendezés után meg kell állapítani az anyag jellegétől, formájától és a raktári viszonyoktól függően azt a technikai formát (és annak méreteit), amely a kérdéses anyag, illetve egyes részeinek tárolására megfelelő. Hagyományos iratok esetében általában kétféle technikai forma között választhatunk: kötetek és dobozok között. Általában csak az eredetileg is bekötésre szánt, füzetes nyilvántartások, az ülés­jegyzőkönyvek, ügyviteli és irattári segédkönyvek sorozatát köttetjük be. A hazai gyakorlatban évtizedekig általános volt a hevederrel és fedőlemezekkel összefogott iratcsomó, ma már azonban a portól jobban védő dobozokat használunk. Ezeknek azonban nagyobb a helyigényük, és bennük a penész is gyorsabban terjed (lásd a 6.5.3. pontot). A legkisebb raktári egységek kialakításának fázisát nevezik minta­állványozásnak. A raktári rend kialakításakor az iratok rendezés során kialakított szerkezetét tiszteletben kell tartani. Ennek megfelelően törekedni kell arra, hogy egy-egy levél­táron belül valamely fondfőcsoport fondcsoportjai (levéltárai), illetve fondjai bizo­nyos meghatározott raktártermekben mint legnagyobb raktári egységekben he­lyezkedjenek el, a fondok meghatározott állványokon, az állagok meghatározott polcokon foglaljanak helyet. Minden fondot külön raktári egységben kell elhelyez­ni, és az állagokat, sorozatokat is el kell választani egymástól. Kisebb levéltári egy­ségeknél már elkerülhetetlen, hogy a levéltári és raktári egységek határai kereszte­zik egymást. Azonban itt is törekedni kell arra, hogy a levéltári anyag belső szerke­zetét lehetőség szerint érvényre juttassuk. Az egyes raktári egységeket a fond vagy állag levéltári rendszerének megfelelő­en, tehát ideális sorrendben, fondonként, illetőleg állagonként újrakezdődő sor­számokkal kell jelölni, és ennek megfelelő raktári jelzetekkel kell ellátni. A raktári jelzet a raktári egység azonossági jele, a levéltári jelzetből, valamint a sorszámból (,,rakszám”-ból) áll. A jelzetet a raktári egységnek a polcon kifelé néző oldalára, tehát jól látható helyre kell felírni vagy felragasztani. Az egységek felállítása a raktárban a raktári jelzetek sorrendjében történik. Et­től csak a könnyebb kezelhetőség biztosítása vagy a raktári adottságok jobb kihasz­nálása érdekében térhetünk el. Ilyenkor utalókartonokat alkalmazunk, illetve kü­lönféle nyilvántartásokban jelöljük az összetartozó raktári egységek helyét. Időről időre szükségessé válhat egy-egy raktár átrendezése, amikor az évek során beérke­zett gyarapodások miatt túlságosan szétszórtan helyezkednek el egyes fondok, il­letve jobb helykihasználásra törekszünk.

Next

/
Thumbnails
Contents