Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.1. Oklevéltan ■ 39

be, hogy többnyire az oklevélnyerők (destinatarii) készítették el az oklevelet, és csak a kész írást nyújtották be a királyi udvarba jóváhagyásra, megpecsételésre. így érthető, hogy nem is találunk szervezett irodát az uralkodó mellett.

A fordulatot III. Béla király (1172-1196) uralkodása hozta meg. Béla Bizáncban nevelkedett. Nyilvánvaló, hogy nem maradt rá hatás nélkül az a fejlett írásbeliség, amelyet a gazdag antik örökséggel rendelkező császári udvarban, Bizáncban tapasztalt. Béla király felismerte az írásbeliség fontosságát, és gondoskodott arról, hogy többen is látogassák a külföldi egyetemeket. Nagyon jól tudhatta ugyanis, hogy csak felkészült szakemberekkel képes fejlett írásbeliséget teremteni a királyi udvarban. Fontosnak tartotta ugyanis, hogy az udvarban előforduló ügyeket, a királyi szolgálónépeket és azok kötelezettségeit, miként az egyházaknak tett adományokat is, írás örökítse meg. 1181-ben jelent meg III. Béla királynak az első olyan oklevele, amelyet nagyrészt formulákból készítettek, jelezvén, hogy az udvarban készen állnak arra, hogy az ott előforduló azonos ügyeket azonos módon intézzék, és azonos formulákkal foglalják az ügy lényegét írásba. A későbbiekben kialakulnak a főbb oklevélfajták. Az ünnepélyes kiváltságlevelek (litterae privilegiales) nem annyira tartalmilag jellegzetesek, mint inkább a megpecsételési formában és a formulákban. Ugyanis függőpecséttel erősítették meg a kiváltságleveleket. Eltűnt az oklevelekből a fohász (invocatio) és a bevezető (arenga). IV. Béla okleveleiben ritkaságszámba megy a keltezésben (datatio) a méltóságsor. A zárt oklevelek (litterae clausae) főleg királyi parancsokat tartalmaztak. A nyílt oklevelek (litterae patentes) átírólevelek, bevallások, ítéletlevelek. Az oklevelek különös fajtája az ’Emlékezetül adatik’ (Datum pro memoria) formulával (promulgatio) kezdődő, amely a XIII. század második felében és a XIV. század elején volt divatban. Kiadóját és keltét többnyire nem ismerjük. Olykor csak a pecsétje alapján tudjuk a kiadóját meghatározni.

3. ■ Imre király aranypecsétes oklevele (1202)