Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
4. Irattan és iratkezelés
346 « 4. Irattan és iratkezelés Kelet-Európábán két püspök, Cirill és Metód a IX. században - elsősorban a bolgár nyelv igényeinek megfelelően - létrehozta a cirillikát, amely a legtöbb szláv nyelv írásbeliségének az alapjává vált. Az emberi civilizációnak azonban több bölcsője volt: a sumér, a kínai, a hindi vagy az azték civilizációk a Földközi-tenger környéki népekhez hasonlóan - és attól jórészt függetlenül - kialakították a maguk írásmódját. Meg kell még említeni a rovásírást, amely a közép-ázsiai, illetve az európai nomád népek körében volt általános. Ezt az írást használták és hozták magukkal a Kárpát-medencébe őseink is. Az írás fejlődésére rendkívül nagy hatással volt az, hogy milyen anyagra rögzítették a jeleket. A hieroglifákat vagy a sumérok képírását kemény munkával kőbe vagy csontra vésték. Könnyebb írást tett lehetővé az agyagtábla vagy a viasztábla alkalmazása. Valósággal forradalmasította az írást az egyiptomi papirusznövény rostjaiból készített írólap, a növényről elnevezett papirusz feltalálása, amelynek az alapanyagát és gyártási módját az egyiptomiak féltékenyen őrizték, hiszen monopolhelyzetet teremtett számukra az akkor ismert egész civilizált világban. Helyettesítésére a Kr. e. II. században tökéletesítették a juh, kecske, borjú bőrének már korábban is ismert kikészítését, és az így nyert hártyát használták az írás rögzítésére. Rövidesen bebizonyosodott, hogy ez az anyag, amelyet tömeges alkalmazásának első helyéről (Pergamon) pergamennek neveztek el, jobban megfelelt az írás céljára, mint a meglehetősen merev papirusz. A mai értelemben vett papírt először Kínában Kr. e. 120 körül készítettek növényi rostokból. Arabok közvetítésével vált ismertté a papírgyártás technikája Európában. Az első papírmalmot 1154-ben Spanyolországban létesítették, majd rövidesen ezután Itáliában. A papír használata azonban csak a XIV. századtól vált általánossá Európában. A XX. század közepétől kezdve gyártanak papírt csiszolt farostból, kémiai úton nyert facellulózból is. Az 1970-es évektől a papír alapanyaggal szemben szinte robbanásszerűen terjedt el az írás mágneses szalagra, majd mágneslemezre való rögzítése. Ma a hivatalokban, üzleti életben keletkező iratok jelentős része valamilyen szoftver és hardver eszköz igénybevételével készül, és csak kinyomtatott változata kerül papírra. A XXI. század tipikus irata az elektronikus irat lesz, amely esetleg már kinyomtatásra sem kerül. Nem kisebb hatással volt az írás fejlődésére az, hogy mivel rögzítették az alapanyagra az írásjeleket: a sziklára vésővel, az agyagtáblára, viasztáblára stílussal, azaz írásvesszővel, a papiruszra írórúddal, a hártyára a XVI. századig nádszállal, később a papírra lúdtollal (pennával), a XVIII. század végétől fémtollal, ceruzával, krétával, majd géppel: írógéppel, nyomdagéppel, sokszorosítógépekkel, telexszel, faxszal, számítógéppel. Az írógép kezdete a XVIII. század elejére nyúlik vissza; modern értelemben vett írógépet 1837-ben az olasz Rovizza szerkesztett. Magyarországon az 1890-es évektől terjedt el a használatuk. A különböző típusú sokszorosítógépek (vegyi indigóval, szesszel működő; viaszlappal és festékkel dolgozó; valamint az alumíniumlemezes, ofszeteljárással, nyomdafestékkel, többdobos körforgógépek) a múlt század elejétől terjedtek el. A telex vagy távírógép a múlt század közepétől fejlődött ki. Magyarországon a XX. század végétől a számítógépek és nyom