Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
3.2. A levéltárügy alakulása 1950-től 1995-ig • 313 1990 elejéig sok ott őrzött, az állami levéltárakból az 1950-es évek első felében elvitt iratanyagot adott vissza az általános levéltáraknak. 1990-ben a tanácsrendszer helyébe lépő önkormányzatokról szóló 1990. évi XL. törvény, majd az önkormányzatok tulajdonáról és hatásköréről szóló törvények következtében a tanácsi levéltárak egyszerűen önkormányzati levéltárakká váltak. Fontos intézkedése volt a törvénynek, hogy széles körben biztosította a települési ön- kormányzatok intézményfenntartási és -alapítási jogát. Ennek nyomán ismét működtek városi levéltárak hazánkban, mert Székesfehérvár és Győr megyei jogú városok visszaállították az 1950 előtti saját levéltáraikat (1992-ben, illetve 1993-ban), és Tatabánya megyei jogú város is létesített ilyen intézményt (1995. január 1-jével). A szaklevéltárak, beleértve az egyházi levéltárakat is, egyelőre változatlan jogi státusban maradtak. Kezdetét vette a tőlük korábban elvitt levéltári anyagok visz- szaadása. Új egyetemi levéltárak létesültek. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1993-ban a Budapesti Műszaki, a Kertészeti és Élelmiszer-ipari, a Semmelweis Orvostudományi és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1995 májusában pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskola Levéltárát nyilvánította szaklevéltárrá. A levéltári anyag védelmének ágazati irányítása csak annyiban változott, hogy a Levéltári Osztály 1990-től a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya keretében működött tovább. A rendszerváltozás magával hozta a levéltárosok újabb társadalmi szervezeteinek megalakulását. Továbbra is működött a Magyar Levéltárosok Egyesülete, emellett 1993-ban létrejött az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa, az Egyetemi és Főiskolai Levéltárak Szövetsége, valamint az Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetségének Magyar- országi Tagozata. (A két utóbbi a későbbi években bejegyzett egyesületté alakult át.) 1990-ben már napirenden volt a jogállami berendezkedéshez igazodó átfogó levéltári törvény alkotása, azonban ez csak évek múlva, 1995-ben valósulhatott meg. Az Új Magyar Központi Levéltár és a volt MSZMP-archívumok kérdése viszont sürgős megoldást kívánt. Utóbb említett ügyben a kormányzat hosszú tárgyalásokat folytatott a jogutód párttal egy mindkét fél számára elfogadható megoldás érdekében, de ezek nem vezettek eredményre. Az 1991. december 2-án elfogadott 1991. évi LXXXIII. törvény megszüntette ezeket a szocialista rendszerhez kötődő, a magyar hagyományoktól és a jogállami gyakorlattól idegen intézményeket, mégpedig úgy, hogy az 1948-tól 1989-ig fennállt volt állampártok (Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt) iratanyagát állami tulajdonná nyilvánította, az Új Magyar Központi Levéltárat pedig - 1992. július 1-jei hatállyal - visszatagolta az Országos Levéltár szervezetébe. Az állampárti iratoknak a központi pártszervek által létrehozott része 1992-ben az Országos Levéltár kezelésébe került, a fővárosi és a megyei archívumok teljes anyagát (a Kommunista Ifjúsági Szövetség és más szervezetek iratait is beleértve) - részben az Országos Levéltár közvetítésével - a fővárosi és a megyei önkormányzati levéltárak vették át (az MDP-MSZMP és munkásőrségi iratokon kívüli állományrészeket letétként). A levéltárak 1990 utáni tevékenységét alapvetően befolyásolták a rendszerváltozás nyomán bekövetkezett közigazgatási átszervezések és két fontos jogszabály,
