Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
306 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog Osztály látta el a magyar levéltárak nemzetközi képviseletét, egyetlen kivételt a Hadtörténelmi Levéltár jelentett. A hidegháború éveiben gyakorlatilag megszűntek a nemzetközi kapcsolatok, egyedül a bécsi magyar katonai levéltári delegáció működhetett folyamatosan a Kriegsarchivban. A szocialista országokkal is csak 1953- tól kezdődhetett meg az egyelőre gyér együttműködés (mikrofilm- és kiadványcsere, tapasztalatszerző utak). Fontos eseményt jelentett, hogy az 1948 óta Párizsban működő Nemzetközi Levéltári Tanács 1955-ben felvette hazánkat tagjai sorába. Ezt követte 1956-ban az Országos Levéltár fennállásának 200. évfordulója alkalmából Budapesten tartott nemzetközi ülésszak, amelyen a szocialista országok és Ausztria levéltári képviselői mellett a Nemzetközi Levéltári Tanács elnöke is részt vett. A forradalom leverése évekre megakadályozta az ígéretes együttműködés bővítését, sőt fenntartását is. Csak 1959-től normalizálódott a helyzet, és először a szocialista országok levéltáraival, majd szerényebb mértékben a nyugati kapitalista országok intézményeivel is újra fejlődésnek indulhattak a kapcsolatok. Ebben az évben - évtizedes szünet után - ismét megkezdhette munkáját Bécsben a magyar polgári levéltári delegátus. A magyar levéltárügyvezetői az 1960-as években rendszeresen részt vettek a négyévenként tartott nemzetközi levéltári kongresszusokon és a kerekasztal-konferenciákon. Az 1963. évi kerekasztal-konferenci- át 23 ország levéltárosainak részvételével Budapesten tartották meg. A többoldalú kapcsolatok mellett a kétoldalú, elsősorban a cserekapcsolatok is intenzívebbé váltak. Kiemelkedő jelentősége volt a hungarikafeltáró utak jelentős bővülésének. 3.2.1.4. A LEVÉLTÁRÜGY 1968-1971. ÉVI REFORMJA A hatvanas évek elejétől-közepétől komoly változások érlelődtek a magyar levéltárügyben. Ez azzal is összefüggött, hogy a hatalom a „szocialista demokrácia” fejlesztésére vett irányt, és növelni kívánta az 1950 óta működő tanácsrendszer szerepét. Ez a törekvés vezetett a tanácsi szervezet irataira is kezdettől fogva illetékes területi állami levéltárak tanácsi fenntartás és irányítás alá helyezéséhez, ami a 2045/1967. (VIII. 8.) kormányhatározat alapján 1968. január l-jével meg is valósult. Ezzel megszűnt a levéltárak közel két évtizedig fennálló centralizált szervezete. A területi levéltárak a fővárosi és a megyei tanácsok intézményei lettek, vezetőiket a fenntartó tanácsok nevezték ki. A fővárosban és a megyék többségében „Budapest Főváros Levéltára” és „... Megyei Levéltár” néven egy-egy levéltár működött, Csongrád és Győr-Sopron megyében viszont kettő-kettő, Szegeden és Szentesen, illetve Győrben és Sopronban. (A Szentesen lévő Csongrád Megyei 2. Sz. Levéltár önállósága csak 1973-ig tartott.) A Pest Megyei Levéltárból kiválva, 1968-ban külön Nógrád Megyei Levéltár jött létre Salgótarjánban. A tanácsosítás következtében megszűnt a funkcióját vesztő Levéltárak Gazdasági Hivatala, és az Országos Levéltár is visszanyerte gazdasági önállóságát. Nem lévén tovább szükség a régi típusú központi szakmai irányító szervre sem, a Művelődés- ügyi (1974-től Kulturális, majd 1983-tól Művelődési) Minisztérium szervezetében
