Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
egyenesen elfogadhatatlannak tartotta a tervezet több részét. A törvény-előkészítés folytatását Magyarország 1944. március 19-i német megszállása gátolta meg. A korszakban még egy szervezeti változás érintette az Országos Levéltárat. 1926-ban az intézmény épületében helyezték el a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályát, amely itt először (1929-ben) önálló Nemzeti Múzeumi Levéltárrá alakult, majd 1934-ben összevonták az Országos Levéltárral. Az összevont intézmény törvényes megnevezése „a Magyar Királyi Országos Levéltár közös címébe foglalt Kormányhatósági Levéltár és Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár” lett. A két levéltárrészt a főigazgatónak alárendelt két osztályigazgató vezette. (Ez a különállás az 1940-es évek elején megszűnt.) A Múzeumi Levéltárral sok családi levéltár, 1526 előtti oklevél és gyűjtemény került az Országos Levéltár állományába. Ebben a korszakban az 1918 előttihez képest alig változott a levéltárak tevékenysége. Az Országos Levéltárban az új épület adta lehetőségeket kihasználva, jelentősen növekedett az iratátvétel. A Levéltári Közlemények mellett néhány más kiadvány is megjelent. Ugyanakkor nem csökkent a nemességigazolási ügyek száma, pedig nemességadományozás ekkor már nem volt. Az 1940-es évek elején a leszármazáskutatás külön nagy terhet rótt az intézményre. Fontos előrelépést jelentett a mikrofilmezés megkezdése (1935). A megyei és a városi levéltárakban tovább szaporodtak az igazgatási jellegű feladatok. A katolikus egyházi levéltárak anyaguk kezeléséről az 1918-ban kiadott Codex Juris Canonici egyes rendelkezései szerint gondoskodtak, 1938-ban a Református Egyház is levéltári szabályzatot adott ki intézményei részére. A nemzetközi levéltári kapcsolatok az első világháború utáni általános elzárkózó légkörben sokáig nem nagyon bontakozhattak ki. Ez alól Ausztria jelentett kivételt. Az Osztrák-Magyar Monarchia közösnek minősülő levéltári anyaga sorsát megnyugtató módon sikerült rendezni. A badeni egyezmény megkötése (1926) biztosította a magyar részvételt a volt közös szervek bécsi levéltári anyagának kezelésében, e célból Magyarország levéltári kormánymegbízottakat (delegátusokat) küldhetett ki a bécsi levéltárakba. A trianoni békeszerződés kötelezte Magyarországot az elcsatolt területeken keletkezett levéltárak átadására. Az utódállamokkal erre vonatkozóan folyó államközi tárgyalásokon, majd az iratátadásoknál az Országos Levéltár, illetve utóbbi aktusoknál törvényhatósági levéltárosok is közreműködtek. A Levéltári Közlemények megjelenésével bővültek a kiadványcsere-kapcsolatok. A magyar levéltárügy csatlakozott a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága keretében 1931-ben megalakult Levéltári Bizottság akcióihoz, így fontosabb levéltáraink adatai szerepeltek az 1935-ben megjelent első nemzetközi levéltári kalauzban. A magyar levéltári szakemberek szakmai és tudományos fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentősége volt a klebelsbergi tudománypolitika eredményeként lehetővé vált ösztöndíjas utaknak. Országos levéltári, hadtörténelmi levéltári, törvény- hatósági és egyházi levéltárosokat egyaránt találhatunk a kiutazottak között. Elsősorban a Bécsi Magyar Történeti Intézet által nyújtott lehetőségeket használták ki. Az 1930-as évek közepén, amikor a levéltárügy régóta esedékes rendezése napirendre került, ismét a társadalmi szervezkedés terére léptek a levéltárosok. Most 3.1. A magyar levéltárak kialakulása és fejlődése az 1940-es évek végéig ■ 297
