Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
252 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története naságot állított ki saját zászlaja alatt. Ennek nyomán alakult ki a praedialis nemesség, mivel a prímás csekély földbirtokot (praedium) és korlátozott nemesi kiváltságokat adott az őt szolgáló fegyvereseknek. Az esztergomi érseket megillette a pise- tum, a pénzverési haszon tizede, eredetileg a pénzverés ellenőrzéséért. 2.10.1.2. KÁPTALANOK, KANONOKOK, KÁPTALANI ISKOLÁK, KÖZÉPKORI EGYETEMEK Az egyházmegyei központokban a püspökök és az őket segítő székeskáptalanok papjai kezdetben közös életvitelt folytattak (vita communis) a 816-os aacheni birodalmi gyűlésen elfogadott szabályok szerint. A papok - a szerzetesekhez hasonlóan - a mindennapi összejöveteleiken egy-egy szentírási fejezetet (capitulum) olvastak, és ezért a helyet és a testületet is káptalannak (capitulum) nevezték, tagjait pedig kanonoknak (canonicus). A testület élén a püspök képviseletében a prépost (elöljáró = praepositus, praelatus) állt. Az egyházmegye tizedeiből és a királyi adománybirtokok földesúri bevételeiből származó vagyon kezdetben nem vált el a püspökétől, egymás közt pedig egyenlően osztották ki (praebenda), emellett a dézsma negyed része (quarta) a plébánosokat illette. A XII. századtól kezdve azonban, előbb testületi, majd magánvagyonuk is elkülönült a püspökétől, de még igénytelenül éltek, bár jövedelmük már nem volt egyenlő. Az Árpád-kor végére így felbomlott a közösségi életük, a XIV-XV. században pedig a zsolozsmázást, a liturgikus teendőket is helyettes papokra hárították át. Az önállóvá váló káptalanok növekvő tekintélyét mutatta, hogy a XII. századtól a püspököket ők választották, bár ez a joguk a gyakorlatban formálissá vált. Egyidejűleg kezdődött meg a hiteleshelyi tevékenységük (lásd az 1.1.4.2. pontot). A káptalan a püspök által jóváhagyott statútum szerint működött. Ez kötelezte a kanonokokat a liturgiában való részvételre, hogy emeljék az istentisztelet fényét, továbbá a helyben lakásra, mert az egyházkormányzatban a püspök tanácsadó testületét alkották. Egyes kanonokok különböző funkciókat láttak el. Általában a prépost után méltóságban az oszlopos kanonokok következtek: az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok (lector, cantor és custos). Az első kettőnek az istentiszteletben volt fontos szerepe, a harmadik a székesegyház értékeire - liturgikus ruházat, kincstár, levéltár - ügyelt. A káptalan tagjai voltak a főesperesek is, akik a plébániákat felügyelték, látogatták (canonica visitatio), a dékánok pedig a szervezeti és gondnoki ügyeket intézték. A mesterkanonokok az olvasókanonok által irányított káptalani iskolában tanítottak. A püspöki székhelyeken szervezett káptalanoknak székesegyházi vagy székeskáptalan (capitulum cathedrale), az érseki központokban főszékesegyházi káptalan volt az elnevezésük. Az egyházmegyén belüli, illetve attól független (exemp- tus), de jelentős, királyi és nagyúri alapítású templomok körül létrejött testületek társaskáptalan (capitulum collegiatum) nevet viseltek. A középkori egyetemek a leghíresebb káptalani iskolákból fejlődtek ki, pápai joghatóság alatt álltak, de mindenki látogathatta azokat. Nem tartoztak a világi bíró
