Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

Előszó

Előszó

Közel harminc évvel ezelőtt (1980-ban) jelent meg Endrényi Ferenc szerkesztésében a Levéltári ismeretek kézikönyve, a magyar levéltártudomány első összefoglaló műve. Nagynevű szerzők kitűnő munkája ez, amit mind a mai napig haszonnal forgathatnak az érdeklődők. Ennek ellenére az utóbbi években egyre többen fogalmazták meg egy új kézikönyv megírásának a szükségességét. Felgyorsult világunkban három évtized nagy idő, a levéltári terület és a levéltárosszakma ma teljesen más, mint volt a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején.

Az előző kiadáshoz képest több mint a duplájára növekedett a terjedelem, és lényeges szerkezeti változásokat is regisztrálhat az olvasó, amelyek jól mutatják, hogy mennyire megváltozott a levéltári munka és ismeretanyag. Egyes részek újnak számítanak, ilyen például az első fejezet, amely a történelem segédtudományaiba enged bepillantást. A XX. század előtti levéltári iratanyag túlnyomó részét nem lehet olvasni, feldolgozni segédtudományi ismeretek nélkül, és bár nem hisz- szük, hogy a kötetünkben adott ismeretanyag elegendő lenne az ilyen munka alapos végzéséhez, mégis ad egy minimumot, ami kiindulópontot jelenthet egy elmélyültebb tudás megszerzéséhez.

A XXI. század elejének archivisztikáját mi sem jellemzi jobban, mint a levéltári informatikáról szóló 7. fejezet. Az előző kézikönyv megírása idején még nem is létezett ez a tudományág, ezzel szemben manapság már a nemzetközi szakirodalom legnagyobb részét az ide tartozó publikációk teszik ki, az elektronikus iratok kérdése korunk legnagyobb szakmai kihívását jelenti.

A leghosszabb fejezet az igazgatás- és kormányzattörténeti rész. A figyelmes olvasó itt az arányok módosulását állapíthatja meg a korábbi kötethez képest. Az 1526 előtti rész némileg rövidült (csak kevés levéltárban őriznek jelentős számú oklevelet), az 1867 és 1949 közötti polgári korszak közigazgatását és igazságszolgáltatását viszont jóval részletesebben ismertetjük. Nagy hangsúlyt fektettünk a szakigazgatás és a szakmai testületek, valamint a társadalmi és egyéb nem gazdasági szervezetek történetének bemutatására is. Tudatos törekvésünk volt, hogy a történeti részekben sok-sok adattal alátámasztva bemutassuk az (ön) igazgatás különböző szintjeit és stációit. Bár lehetetlen és ésszerűtlen lett volna a teljességre törekvés, mégis az a szándék vezérelt bennünket, hogy a gyakorló levéltáros, aki történeti vagy jelenkori anyaggal dolgozik, minél nagyobb eséllyel találjon adatokat az