Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.8. Társadalmi és egyéb nem gazdasági szervezetek a XIX. századtól napjainkig ■ 207

juttatható hatósági anyagi támogatást, azaz a fennmaradóknak viszonylagos anyagi biztonságot kínált. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy a vezetők kijelölése és tevékenységük ellenőrzése az állampárt országos, megyei és helyi vezető testületéinek jogosítványa lett. Az egyesületek tehát betagozódtak az egyirányú függőségen alapuló kommunista rendszerbe. Ez nem azt jelenti, hogy egyes szakmai-értelmiségi szervezetek, mint például a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Magyar Néprajzi Társaság vagy a Történelmi Társulat nem végzett volna érdemleges és hasznos munkát ebben az időben is, csupán azt, hogy a rendszer tabuit érintő kérdésekkel nem foglalkozhattak, illetve a hivatalos ideológiát mindig tiszteletben kellett tartaniuk. Ezt tanúsítja az 1945-1989 között működött Magyar írók Szövetségének története is. Tagsága 1949-ig az irodalmi irányzatok többségét képviselte, ekkor azonban politikai és ideológiai megfontolások alapján sokakat kizártak, aminek eredményeként néhány évig az irodalmi sematizmus „műhelye” lett. 1953 után egyre önállóbb szerepet harcolt ki magának, és 1956-ban a forradalom egyik szervező és szellemi központja lett. Ezért 1957 januárjában feloszlatták, és csak 1959- ben alakulhatott újjá. A következő két évtizedben jórészt az irodalom belső ügyeire koncentrált, és csak az 1980-as évek második felében vált ismét jelentősebb közéleti-politikai fórummá.

Statisztikai adatfelvételek azt mutatták, hogy az egyesületek által kínált közösségi élmény nem csupán az értelmiségben, de a lakosság szélesebb rétegeiben is tovább élt. 1970-ben 8886 egyesület működött Magyarországon, több mint 2 millió taggal, 1982-ben pedig 6570, 2 millió 300 ezer taggal. A nagy hagyományú tudományos, művészeti, kulturális, sport-, tűzoltó- stb. egyesületek mellett újszerű jelenség volt a vadásztársaságok, horgászegyesületek, állattenyésztő, állatvédő körök nagy számban való megjelenése. Az 1980-as évek elején egymás után alakultak a városvédő, városszépítő, illetve a környezetvédő egyesületek. Ez utóbbiak közül a legismertebb a Duna Kör, amely 1984-ben alakult a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer elleni tiltakozás fórumaként.

Civil szervezetnek álcázott képződmények voltak - legalábbis az 1949 utáni időszakban - a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (1945-1956), a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (1945-1989), a Hazafias Népfront (1954-1990) stb. Közös tulajdonságuk, hogy nem egyéni kezdeményezéssel, önkéntes társulás útján alakultak, hanem a párt- és állami szervek mesterségesen hozták létre és tartották fenn őket állami pénzen, a rendszer legitimitását alátámasztó vagy propagandacélokból. A Hazafias Népfrontot politikai tömegmozgalomként definiálták, amelyet Nagy Imre miniszterelnök azért hívott életre, hogy a párton kívüli állampolgárokat is politikai képviselethez juttassa. 1956 után olyan, a társadalmi egységet demonstrálni hivatott mozgalomként szervezték újjá, amely - az állampolgárok egyéni tagsága nélkül - egyesítette az MSZMP-t, a tömegszervezeteket, valamint a társadalmi és kulturális szerveződéseket. 1985-ig képviselőjelöltként fellépni csak a Hazafias Népfront választási programjával lehetett. Hatásköre kiterjedt a törvényjavaslatok, rendeletek előzetes véleményezésére is. Tevékenységét a kongresszus által választott Országos Tanács irányította, megyénként, városonként kiépített szervezetei voltak.