Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

MSZDP szervezett tömegpárt maradt a háború előtt kialakított elvek és szabályok szerint, sőt a helyi szervezetek egyre inkább függetlenedtek a szakszervezeti csoportoktól. A Kommunisták Magyarországi Pártjának legális szervezkedésre nem volt lehetősége, így befolyása szűk körű volt. Az 1930-as évek végétől a szélsőjobb- oldali pártok is tömegpárttá próbáltak válni, de ez csak a Nyilaskeresztes Pártnak sikerült. Ennek a központból szorosan irányított helyi szervezetei épültek ki, párttitkárai és jól mozgósítható aktivistái voltak. Tagságáról nyilvántartást vezetett, a tagok tagkönyvet kaptak és pártjelvényt viseltek.

1945-ben a fegyverszüneti egyezmény értelmében feloszlatták a fasisztának minősített pártokat, ideértve a volt kormánypártot is, de nem engedélyezték a korábbi keresztény pártok működését sem. Politikai pártok alakításához formailag az Országos Nemzeti Bizottság, ténylegesen azonban a szovjet Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélye kellett. Végül is 1945-ben az az öt párt szervezkedhetett szabadon, amely 1944 végén tagja volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak és a Debrecenben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Közülük - mint láthattuk - a Független Kisgazda Párt és az MSZDP rendelkezett jelentős múlttal és hazai tömegbefolyással. Az MSZDP mellett a kisgazdapárt is egyre inkább modern tömegpárttá szerveződött, amely számottevő tagságra és megbízható szavazóbázisra támaszkodhatott, jól szerkesztett központi és vidéki lapjai voltak, munkáját jelentős értelmiségi réteg is támogatta. Lényeges azonban, hogy mindkét párt vezetésében kezdettől fogva azok a személyek kaptak nagyobb szerepet, akik - igaz, jórészt taktikai megfontolásból - a kommunistákkal és a szovjetekkel való együttműködés hívei voltak. A Magyar Kommunista Párt (MKP) szinte a semmiből nőtt hónapok alatt országosan szervezett politikai tömegpárttá. Ez nemcsak a szovjet támogatással magyarázható, hanem az illegális mozgalom résztvevőinek aktivizálódásával és a baloldali szociáldemokraták egy részének gyors átpártolásával, továbbá a tömegek részéről megnyilvánuló érdeklődéssel és várakozással is. Az MKP az 1919-ben már megismert szervezési elvekre, a „demokratikus centralizmus”-ra építette működését. Ez azt jelentette, hogy a párt munkájában szigorú rend érvényesült, a magasabb szintű pártszervek határozatainak feltétlen elfogadása és végrehajtása mindenki számára kötelező volt. Nagy súlyt fektetett az újabb és újabb tömegakciók szervezésére. A Nemzeti Parasztpártnak 1945 előtti gyökerei nem voltak. Szervezésében a baloldali (népi) értelmiségi csoportok mellett a vidéki parasztság és kispolgárság, valamint egyes városi alkalmazotti rétegek vettek részt, és ezek alkották a szavazóbázisát. A Polgári Demokrata Párt befolyása végig igen mérsékelt volt, elsősorban a városi polgárság körében voltak támogatói.

Az 1945-ös választásokon a kisgazdapártra szavazott a választók 57%-a, és ezzel a parlamentben abszolút többséget szerzett. Az MKP és az MSZDP a szavazatok 17-17%-át, az NPP 7%-át, a PDP pedig 2%-át kapta. Az MKP azonban - szovjet támogatással - 1945 elejétől következetesen törekedett arra, hogy az államapparátusban, a rendőrségben tegyen szert minél nagyobb befolyásra. Pozícióit a választások után még növelte is, miközben - az MSZDP és az NPP segítségével, sőt esetenként a szovjet katonai hatóságok intézkedései révén - sorozatos támadások2.8. Társadalmi és egyéb nem gazdasági szervezetek a XIX. századtól napjainkig ■ 205