Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

198 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

szintén számos - ma közfeladatnak tekintett - tevékenységet a társadalmi kezdeményezésre bízott. Az említettek mellett ilyen feladatot láttak el a mentő- és tűzoltóegyletek is. Ez utóbbiakat közhatalmi jogosítványokkal is felruházták, és mint „félállami” szervezeteket az állam vagy a helyi hatóságok anyagi támogatásban részesítették. (így jött létre például 1887-ben az első mentőszolgálat Budapesten.) A két világháború között több mint 2200 önsegélyező és jótékony egyesület működött az országban, az összes egyesületnek mintegy 16%-a tartozott ebbe a csoportba.

Ifjúsági egyesületek nagy számban alakultak már a XIX. században is, például az iparos ifjúság képzésére, nevelésére, de létrejöttek a különböző egyházakhoz kapcsolódó egyesületek ifjúsági tagozatai, a szakszervezetek és egyéb munkásszervezetek ifjúsági csoportjai is. Nagyobb szerepük lett ezeknél a XX. század első felében állami kezdeményezésre létrejött és központi irányítás alatt működő cserkész- és a leventeegyesületeknek. A cserkészmozgalom 1907-ben Angliából indult, és rövidesen világméretűvé vált. A Magyar Cserkész Szövetség 1912-ben alakult meg, és 1946-ig működött. Az egyes cserkészcsapatok élén felnőtt parancsnok állt, de mellette a rajokat és őrsöket már a nagyobb fiúk irányították. Működésüket a fegyelmezettség mellett az önállóságra nevelés, az ötletesség, a kreativitás fejlesztése jellemezte, lehetőség nyílt az önművelésre, jellemfejlesztésre, de emellett a játékra és a sportra is. A leventemozgalom (1921-1945) célja az ifjúság katonai előképzettségének biztosítása volt a trianoni béke katonai korlátozásainak ellensúlyozására, és a testnevelésről szóló 1921: Lili. te. alapján szervezték meg. Az oktatók többnyire tanítók, testnevelő tanárok - egyben tartalékos tisztek - voltak. A foglalkozások szigorú katonai rend szerint folytak, céljuk a testedzés, a fizikai képességek fejlesztése mellett az alapvető katonai ismeretek elsajátíttatása volt. A második világháború utolsó éveiben a leventéket katonai kisegítő szolgálatra is alkalmazták.

Az olyan érdekvédelmi, érdek-képviseleti szervezetek, mint a kamarák és a szakszervezetek, többnyire egyesületként kezdték működésüket. Némelyek a XIX. század második felében törvényben rögzített közhatalmi jogosítványokat kaptak, és köztestületként működtek tovább. Mások egyesületek maradtak, de gazdasági súlyuknál vagy társadalmi elismertségüknél fogva hatékonyan tudták képviselni tagjaik érdekeit. Egyes érdek-képviseleti szervezetek jogszabályi alapon eleve köztestületként jöttek létre, esetükben az egyesületi forma elengedhetetlen ismérve, az önkéntesség és egyéni kezdeményezés nem játszott szerepet.

A magyarországi földbirtokosok érdekvédelmi szervezete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1835-ben alakult. 1841-től Magyar Gazda című szaklapjában hatékonyan terjesztette az agrárgazdasági ismereteket, formálta a közgondolkodást. A kiegyezés után erőteljesen befolyásolta a kormányzati politikát. Az 1868- tól évente rendezett gazdakongresszusain formálódott az „agrárius” politikai elit. A korszerűbb gazdálkodási módszerek propagálása, kiállítások és népszerűsítő előadások révén hozzájárult a mezőgazdaság modernizálásához. 1945-ben a földreform által előidézett alapvető változások miatt beszüntette működését.

A területi alapon szervezett kerületi kereskedelmi és iparkamarákat 1850-ben rendeleti úton hívták életre. Ezt a kiegyezés után az 1868: VI. te. megerősítette. Fel