Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
egyesületek", a „tilos működést folytató politikai pártok” tagjai ellen foganatosítandó intézkedésekről és a rájuk kiszabható börtönbüntetés meghatározásáról szólt. Az adott körülmények között ezt a rendelkezést még akár indokoltnak is lehetett tekinteni, de már az egyesülési jog durva megsértéseként értékelhetők az 1938-tól megalkotott zsidótörvények, amelyek először korlátozták, majd meg is tiltották a zsidó származásúak egyesületi tagságát. 1939-től a háborús előkészületek kapcsán további korlátozó rendelkezések jelentek meg, és a háború éveiben ismét sok egyesület szüneteltette tevékenységét. 2.8. Társadalmi és egyéb nem gazdasági szervezetek a XIX. századtól napjainkig • 195 2.8.1.2. A FŐBB EGYESÜLETI TÍPUSOK Az egyesület fogalmát a változó gazdasági, társadalmi és jogi kereteknek megfelelően az elmúlt másfél-két évszázadban nem értelmezték egységesen, ezért aligha lehet egységes tipológiát meghatározni. Ezt igazolják a Magyarországon 1990 előtt hat alkalommal (1862, 1878, 1932, 1970, 1982, 1989) készült országos egyesületi statisztikai adatfelvételek egymástól meglehetősen eltérő kategorizálásai. Az alábbiakban tehát csak a legjellemzőbb, általában több évtizeden keresztül nagyobb számban működő típusokat említjük. Kaszinók, társaskörök, polgári körök, mint láttuk, már a reformkorban is alakultak. Ezek fontos szerepet játszottak a modern társas élet szabályainak elsajátításában, a helyi közvélemény alakításában, a társadalmi elkülönülés oldásában. Ez utóbbira nagy szükség volt a XIX. század második felében, amikor egy-két évtized alatt milliók változtattak lakóhelyet, életformát és foglalkozást, lettek falusiakból városlakók, földművesből munkások, önálló iparosok, esetleg tisztviselők. Az elszegényedő nemesi-dzsentri családok tagjainak az új viszonyokhoz való alkalmazkodását is segíthették. A társadalmi különbségek áthidalása a valóságban persze nem ment olyan könnyen, mint a polgárosodás reformkori meghirdetői hitték. Az egyesületek akár a válaszfalak fenntartását, illetve új választóvonalak kijelölését is segíthették, mert amellett, hogy összehozták eltérő származású tagjaikat, ugyanakkor el is különítették egymástól az újonnan formálódó társadalmi csoportokat. Ez természetesen nemcsak a fenti formációkra vonatkozik, hanem a „hivatásrendi” alapon szerveződő különböző szakmai egyletekre is (az ügyvédi körtől és az orvosi kaszinótól a különböző iparos- vagy munkásegyletekig), amelyeknek tagjait a foglalkozási közösségtudat kapcsolata össze. Az 1930-as években működő egyesületek több mint 25%-a tartozott a kaszinók, társaskörök csoportjába. Gazdasági és szakmai egyesületek szintén nagy számban keletkeztek. A vármegyei (mező)gazdasági egyesületek az 1850-es években szerveződtek, és lényegében 1945-ig folyamatosan működtek. A szakmai (és részben a politikai) nyilvánosság fejlesztésén túl legfőbb céljuk a mezőgazdaság modernizálása volt: új talajművelési technikák és eszközök elterjesztése, az állattenyésztési fajtaváltás elősegítése, a kertészeti-szőlőművelési kultúra színvonalának emelésében vállalt közvetítés, ismeretterjesztés. Itt említhetjük meg a nagyszámú falusi gazdakört is. Az iparosok