Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) - 159

sére irányultak. Ágazati feladat volt például az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás stb. szervezése és irányítása. Az ilyen típusú - a polgári demokráciákban gyakran ismeretlen - minisztériumok munkájára az egyedi ügyek tömege, az irányításuk alá tartozó szervek napi, gyakorlati tevékenységének operatív irányítása volt jellemző. A funkcionális jellegű főhatóságok (például Pénzügy-, Igazságügy-, Honvédelmi, Bel- és Külügyminisztérium) feladatait a polgári államrendszerekben is ellátták, bár jóval kisebb bürokratikus apparátussal.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 11 minisztériumával szemben az 1949-es Alkotmány 15 minisztériumot nevezett meg. A folyamatos átszervezések és a népgazdasági ágazatoknak megfelelő „osztódás” után 1952-ben már 26 minisztérium működött, és közülük 8 az ipar irányítását végezte. Olykor a minisztériumok átszervezését (kettéválasztását vagy összevonását) egy éven belül többször is elrendelték, ami nagyfokú bizonytanságot, a hatáskörök összekuszálódását vonta maga után. 1957- től a miniszteriális szervezet valamelyest ésszerűbb szintre mérséklődött (18 minisztérium), és bár elő-előfordultak átszervezések, de lendületük alábbhagyott.

2.6.3.4. ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ SZERVEK

A Minisztertanács saját hatáskörében (tehát az Országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács jóváhagyása nélkül) is dönthetett egy-egy önálló hatósági jogkörrel rendelkező szerv létesítéséről vagy megszüntetéséről. Ezek az ún. országos hatáskörű szervek - amelyek közül némelyek már a dualizmus kora óta működtek, másokat pedig az új igényeknek megfelelően létesítettek - a minisztériumoktól vettek át egyes igazgatási területeket, és szakterületükön országos illetékességgel láttak el államigazgatási, illetve hatósági feladatokat. A szervezetek élére államtitkárokat neveztek ki, akik a Minisztertanács ülésein (igaz, csak tanácskozási joggal) részt vehettek, és kötelező erejű rendelkezéseket, utasításokat bocsáthatták ki. Ilyen típusú szerv volt 1956 után (többek között) az Állami Egyházügyi Hivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, az Országos Anyag- és Árhivatal, a Magyar Nemzeti Bank, a Vízügyi Főigazgatóság (később: Országos Vízügyi Hivatal), a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala.

2.6.4. Az államigazgatás területi és helyi szervei

2.6.4.1. AZ ÁLLAMIGAZGATÁS TERÜLETI BEOSZTÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI

Az 1949-es Alkotmány kimondta: „A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók.” Nem változtatott tehát a köz- igazgatás tradicionális területi elvein, viszont felhatalmazta a Minisztertanácsot, hogy döntsön az igazgatási egységek területi változásairól.