Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 133 nyességének felelőse volt. Az árvák és gondozottak ügyeit 1872-től külön szaktestület, az árvaszék végezte. A törvényhatósági pénzügyek technikai kezelését pénztárnokok, ellenőrzését a számvevőség intézte. A szaktisztviselők - főorvos, levéltárnok, főmérnök, állatorvos - közül az utóbbi kettő idővel állami alkalmazott lett. A vármegye az alárendeltségébe tartozó, járásokba szervezett községek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ún. külső tisztviselői útján végezte. A járás élén a főszolgabíró állt, alatta szolgabírák és ügyviteli szakszemélyzet dolgozott. Egyaránt közvetítette és végrehajtotta a vármegyének és a kormányzatnak a járást vagy az egyes községeket érintő rendelkezéseit. A főszolgabíró elnökölt a községi tisztújító széken, ahol az ő hármas jelölése alapján választották a községi bírót. Kihágási bíráskodást is folytatott. A vármegyei központi szaktisztviselők közül az orvosnak, a mérnöknek, a pénztárnoknak és a számvevőnek voltak járási fokú megfelelői. A vármegye alárendeltségében lévő települések három kategóriába tartoztak: 1. rendezett tanácsú város 2. nagyközség 3. kisközség A besorolást, a jogállást, a szervezeti felépítést és a hatásköröket lényegében az 1870: XVIII. te. és az 1886: XXII. te. szabályozta. A rendezett tanácsú város a járási szervezeten kívül állt, és közvetlenül a vármegyei központ alá tartozott. Önkormányzati jogát a városi tanács gyakorolta, és a polgármester a városi tanáccsal együtt irányította a végrehajtó apparátus működését, amelynek szakszolgálati és helyhatósági feladatai azonosak voltak a törvényhatósági városéval. A nagy- és kisközségek is rendelkeztek az önkormányzatiság forrását jelentő képviselő-testülettel, amelynek létszáma a lakosságszámtól függően változott. Első tisztségviselője a községi bíró volt, aki korlátozott (helyi magánjogi és rendészeti) bíráskodást is végzett. A végrehajtó szerv a községi elöljáróság volt, amely mellett a köz- ségi jegyző végezte az igazgatási feladatokat. A jegyző képesítéshez kötött, hatósági jogosítványokkal is rendelkező tisztség volt. Önálló igazgatással és saját jegyzőséggel a nagyközség rendelkezett, míg a kisközségek közösen tartottak fenn körjegyzőséget. A községi igazgatás a járási főszolgabíró közvetlen felügyelete alatt működött. 2.5. AZ ÁLLAMSZERVEZET 1918-1949 KÖZÖTT ■ SIPOS ANDRÁS 2.5.1. Magyar Népköztársaság (1918-1919) Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. október végén, az első világháborúban elszenvedett vereség árnyékában felbomlott. Magyarországon - a fővárosban október 30-31-én lezajlott forradalmi események nyomán - a Magyar Nemzeti Tanács kezébe került a tényleges állami főhatalom, és gróf Károlyi Mihály október 31-én
