Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
120 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története A polgári vagyonbiztonság megteremtését szolgálta az ingatlan-nyilvántartás bevezetése. A telekkönyvi szakigazgatási szerveket 1855-ben állították fel a megyei és egyes járási törvényszékek személyzetére alapozva: ezek egyrészt a telekkönyvi jogvitákban első fokon eljáró telekkönyvi tanácsok, másrészt a nyilvántartást és az adatszolgáltatást végző telekkönyvi hivatalok voltak. Az úrbéri bíróságokat az 1853. évi úrbéri pátens után a volt jobbágyok és földesurak között felmerülő vitás birtokjogi kérdések rendezésére állították fel, ezek paritásos alapon igazságügyi és közigazgatási tisztviselőkből álltak. A Legfőbb Úrbéri Törvényszék 1855 végén alakult meg Bécsben, illetékessége Magyarországon kívül kiterjedt a Szerb Vajdaság, a Temesi Bánság, Erdély, valamint Horvát-Szlavónor- szág területre. 1856-tól, majd 1858-tól kerületenként, illetve tartományonként úrbéri főtörvényszék néven másodfokú, megyénként elsőfokú úrbéri bíróságokat állítottak fel, amelyek 1861-ig működtek. Az igazságügyi átszervezés fontos elemeként büntetőügyekben megszűnt a királyi jogügyigazgató és a tiszti ügyészek közvádlói hatásköre, és hierarchikusan tagolt, önálló államügyészségi szervezetet állítottak fel az Igazságügyminisztérium közvetlen irányítása alatt. Az októberi diploma után az országbírói értekezlet - az úriszék kivételével - az 1848 előtti bírósági szervezetet állította vissza, rábízva a telekkönyvezést is, de fenntartotta az úrbéri bíráskodást. Az értekezlet által kiadott Ideiglenes törvénykezési szabályok elvként az 1848. áprilisi törvények érvényességéből indultak ki, de joghiányos esetekben elismerték az osztrák törvények, uralkodói rendeletek, így az úrbéri pátens, az öröklési jogban az ősiségi nyílt parancs, a telekkönyvi rendtartás és (lényegében) az osztrák bányatörvény érvényét. 2.3.5. Az állami rendvédelmi szervek, a csendőrség és az államrendőrség kiépülése A forradalom leverését követően az egész birodalomban új állami fegyveres rendvédelmi testület létesült: a csendőrség, amely katonai alárendeltségben a közigazgatás és az igazságszolgáltatás végrehajtó szerve volt. 1855-re 19 csendőrezred állt szolgálatban, ebből 8 a magyar korona országaiban. A korábbi megyei rendészeti hatóságokat felszámolták. A már meglévő államrendőrség hatáskörét 1850 végétől terjesztették ki a magyar korona országaira. Az öt magyarországi kerületi székvárosban rendőr-igazgatóságok, más kiemelt városokban rendőri kirendeltségek alakultak, amelyek átvették az állami és a helyi rendőri feladatokat, és ott megszűntek a városkapitányságok. A rendőrség mint politikai hatóság eredetileg a Belügyminisztériumhoz, Magyarországon a helytartó és a kerületi főispánok alá tartozott. 1852. július 1-jétől az új Legfőbb Rendőrhatóság vette át a csendőrség, az államrendőrség és a katonai rendőri őrtestület egységes felső irányítását, sőt az egyletek, a színházak, a sajtó felügyeletét, az útlevél- és idegenrendészeti ügyek intézését is. A rendőri szervek hatásköre folya
