Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
106 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története maguk, akár földesúri beleegyezéssel választhattak. A törvény részletesen szabályozta a községi pénzkezelést és a számadási kötelezettséget. A nemesi községek élén, amelyek nagyobb önkormányzattal rendelkeztek, rendszerint nem bírák, hanem hadnagyok álltak. 2.2.5. A Magyar Királyság igazságszolgáltatása a XVI-XIX. században 2.2.5.1. KIRÁLYI BÍRÓSÁGOK A XVI-XVII. században az ország sajátos politikai és katonai helyzete okán a legfelsőbb bírói fórumok működésében zavarok mutatkoztak. A királyi személyes jelenlét bírósága, illetve a vele azonosult Királyi Tábla és a nádor bíráskodása Mohács után is fennmaradt, de megváltozott az egymáshoz való viszonyuk. A távol lévő királyt helyettesítő nádor hiányában a XVI. században a helytartói bíróság vált a legfőbb bírósággá, majd a XVII. században ismét hivatalba lépő nádorok vezette ítélőszék, amelyet 1694-től neveztek Hétszemélyes Táblának (Tabula Septemviralis). A Királyi Tábla (Tabula Regia) ennek alárendeltségébe került. Ekkortól kezdték a két fórumot együttesen Királyi Curia néven említeni, de ez még nem működött állandóan, csak egy-egy törvényszakra (octava) ült össze. A török korban a sajátos helyzet miatt más ítélkezési formák is kialakultak, mint a nagybírák ítélőmestereinek, a protonotariusoknak a vándorbíráskodása, vagy a compromissialis (a peres felek választotta bírák általi) ítélkezés. Különleges - a magyar törvényekbe ütköző - bíróságok voltak az udvar által kirendelt iudicium delegatumok és az 1673-1781 közötti magyarországi Gubernium ítélkezése (hűtlenségi és felségsértési perekben). A curia korszerűsítésére 1724-ben került sor; ekkortól állandósult a két felső- bíróság működése. A Hétszemélyes Tábla csak fellebbviteli fórum volt (elvileg a nádor, gyakorlatilag az országbíró elnökletével, 3-3 főpap és főúr részvételével), a Királyi Tábla (élén a személynökkel) súlyos, például hűtlenségi vagy több megyét érintő birtoklási ügyekben elsőfokú, egyébként másodfokú bíróságként működött, a Horvát-Szlavón Báni Tábla számára is. Az 1724-es reform véglegesen felszámolta az ítélőmesterek vándorbíróságait a négy kerületi tábla létrehozásával: a dunáninne- ni Nagyszombatban, a dunántúli Kőszegen, a tiszáninneni Eperjesen, a tiszántúli Nagyváradon, majd Debrecenben működött. A Hétszemélyes, a Királyi és a kerületi táblák bíráit és jegyzőit a király, a segédszemélyzetet a bíróságok elnökei nevezték ki. A Hétszemélyes Tábla ítélkezése 1841-ben kibővült a Váltófeltörvényszékkel, amely váltó- és csődügyekben ítélkezett (1870-ig, amikor a XVI. te. megszüntette, és hatáskörét a Budapesti Királyi Táblára ruházta; vö. a 2.4.3. ponttal). A váltótörvényszékeket - szám szerint hetet - 1840-ben állították fel. A magyar kormány 1849 nyarán oszlatta fel a curiát, és helyette Országos Törvényszéket, valamint Országos Legfőbb Törvényszéket létesített.
