Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
100 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története 2.2.3.6. MAGYAR KAMARA (CAMERA HUNGARICA) 1526-1848 között a legjelentősebb kormányszerv volt Magyar, majd Magyar Királyi Kamara, 1748-tól Magyar Királyi Udvari Kamara néven. A kamarák az európai gyakorlatban a királyi felségjogok alapján bírt jövedelmek beszedésére, illetve a királyi javak kezelésére jöttek létre. A királyi javak: a koronabirtokok, a kamarai birtokok, a fiskális birtokok (a magvaszakadt nemesi családoknak a kincstárra szálló birtokai és a hűtlenség miatt elkobzott javak - ezekkel foglalkozott a Kincstári Jogügyigazga- tóság), a regálejövedelmek: só- és nemesfémbányászat, a harmincadvám és a pénzverés. E körbe tartoztak még a szabad királyi városok adói, a be nem töltött egyházi javadalmak bevételei, és a kamara szedette be a rendek által megszavazott por- tális adót is. A Magyar Kamara felállítására 1528-ban került sor Budán, majd miután a török Budát elfoglalta 1529-ben, az újjászervezés 1531-ben Pozsonyban történt meg. I. Fer- dinánd mindkétszer utasítással látta el, és az újkori elveknek megfelelően meghatározta a szervezetét is. Elén az elnök (prefectus) állt, döntéseit tanácsban hozta meg, a pénzkezelést a. pénztár (nők) látta el, az ellenőrzés feladatát a számvevő és hivatala, végül létrejöttek a segédhivatalok (iroda, irattár stb.) is. Az ügyintézés csúcsszerve a kamara tanácsa volt, ahol a kamara elnöke, a tanácsosok és az ügyintézésben kulcsszerepet játszó kamarai titkár döntöttek. Az iroda végezte az írásbeli teendőket, a kamarai irattár őrzésére külön tisztviselőt, regestratort tartottak. A Magyar Királyi Kamarát 1672-ben formálisan alárendelték az Udvari Kamarának, mígnem az 1715: XVIII. te. mellérendeltségi viszonyt alakított ki. Földrajzi és politikai-háborús okok miatt a királyi országrész keleti végeinek gazdasági-pénzügyi igazgatására I. Ferdinánd Eperjesen, majd Kassán külön igazgatóságot állított fel, amelyből 1567-re a Szepesi Kamara (Camera Scepusiensis) fejlődött ki felső-magyarországi hatáskörrel. A török kiűzése után lehetőség nyílt arra, hogy a Magyar Kamara illetékességét az ország egész területére kiterjesszék. Ezzel szemben a visszafoglalt országrészt az udvar „neoacquistica” (új szerzeményű) területnek tekintette, és létrehozta az Udvari Kamara alá rendelt Budai Kamarai Adminisztrációt, majd 1700 körül a Szlavón Kamarai Adminisztrációt. 1709-ben a Budai Kamarai Adminisztráció megszűnt, és a területek nagy részét a Magyar Királyi Kamara joghatósága alá rendelték. Az ország egészére vonatkozóan a kamara hatáskörét csak a XVIII. század második felére állították vissza. (1772 után a Szepesi Kamara is csak a pozsonyi központ adminisztrációjaként működött egészen az 1813-as felszámolásáig.) A Magyar Királyi Udvari Kamara ügyintézését 1686 és 1848 között többször átalakították. A korszak igazgatási reformjainak jegyében itt is létrejött a bizottsági, majd az igazgatói, végül az ügyosztályos rendszer. II. József idején, 1785-ben sor került a Kamara és a Helytartótanács egyesítésére, s ez az uralkodó haláláig volt érvényben.
