Domanovszky Sándor: József nádor iratai III. 1807-1809. (Budapest, 1935)

1807 okt.-dec.

Es ist mir noch vorläufig sowohl der Ausweis über den wahren Werte beider Gärten als auch der Plan des zu errichtenden NazionalMuseunis nebst den diesfälligen Kostenüberschlag vorzulegen und zugleich der Fond anzuzeigen, aus welchem solche bestritten werden sollen. Auf Seiner Majestät ausdrücklichem Befehl Rainer m. p. 10. 1807 november 14., Buda. József nádor fölterjesztése, melyben kéri a sóár fölemelése tárgyában kelt legfelsőbb elhatározás megváltoztatását, vagy legalább kihirdetésének elhalasztását. Ered. tiszt. : N. titk. lt., Extraser. Diaet. 1807., 89. sz.; sk. fogaim. : u. ott, Extraser. Diaet. 1807., 78. sz. Az országgyűlés szeptembervégi és októberi tárgyalásainak egyik kényes, Bécsben nagy megütközést keltő kérdése a sóár megállapítása körüli vita volt. Ez a sérelmek tárgyalása kapcsán merült föl, de a rendek a többi sérelmek közül kiválasztva, külön fölterjesztést intéztek e tárgyban a királyhoz. Ez az okt. 15-én kelt fölirat (Acta 1807., 381—390. 1.) azt kérte a királytól, hogy szállítsa le a só árát az 1802-i árra, tekintsen tehát el attól az 1806 szept. 4-én kiadott emeléstől, amely mázsánkint 2 frt 30 kr.-ral tette azt drágábbá. Hosszú fejtegetésben, számos törvénycikkre hivatkozva, fejtegették azután, hogy a só áráról a király és a nemzet csak együttesen, országgyűlésen határozhat és végül felsorolták azokat a bajokat, amelyek véleményük szerint a só fuvarozása ós manipulálása körül fönnállanak, megjelölve a módokat is, ahogy azokat orvosolni lehetne. A kormányhatóságok a sóügyet a felségjogok körébe tartozóknak tekintették, a felterjesztésben tehát rendi túlkapást láttak. A föliratról először Zichy Károly gróf kamaraelnök mondott véleményt, aki a rendi érveket nem találta helytállóknak és különösen arra hivatkozott, hogy amikor az 1791 : 20. t.-c. fölemelte a só árát, ez „salvo tarnen altissimo iure regali" történt. Javaslata tehát az volt: „daß auf den klaren Sinn dieses Artikels zu beharren und keiner weitern Auslegung, noch weniger einer Ausdehnung desselben statt zu geben wäre". Teljesen egyetértett vele e kérdésben a magyar kancellária. Szerinte is, különösen az 1723. és 1741. törvények határozottan kimondták, hogy a só jövedelem regálé jog, amely előzőleg sem volt országgyűlési elhatározások tárgya. Kétségtelennek tartotta azt is, hogy a rendkívüli sürgős esetek megállapítása egyedül a király joga. A kancellária véleménye is az volt tehát, hogy a király ne engedje jogait csorbítani, csak abban volt engedékenyebb Zichy gróf kamaraelnöknél, hogy a manipulálással szemben emelt panaszokra hajlandó volt fölsorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket e bajok elhárítására tettek. így került az ügy az államtanács elé, ahol (nov. 2—6.) Somogyi, Bedekovich, Schittlersberg, Baldacci, Majláth, Zichy Károly gróf, Stadion és Károly főherceg valamennyien a felségjogok fenntartása, tehát a rendek kérésének elutasítása mellett foglaltak állást. Baldacci és Stadion