Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

információkat kap, kifejti nézetét, mert fontos a megválasztandó eszközök szempontjából, hogy helyes ítéletet alkossanak az okokról, amelyek miatt a tárgyalások kedvezőtlen fordulatot vettek. II. József uralnia élénk visszatetszést keltett azokban a kevesekben, akik ma jól érzik magukat, míg körülöttük mindenki rosszul érzi magát, félve, hogy a dolgok rendje, ha nem is alakulna át teljesen, nagy változást szenvedhetne. II. Lipótnak is tulajdonítottak ilyen terveket óvatosabb eszközökkel. A francia forradalom,, az arisztokratikus országok bukása Franciaországban, egy új abszolút rendszer felülkerekedése s a rendi jogok megszorítása aggodalmat keltettek és azt a törekvést, hogy a rendi privilégiumokba való minden közvetlen vagy közvetett beavatkozás ellen védekezni kell. Az előző országgyűlések irányzata is ez volt és mindig némi eredménnyel járt, mert előmozdítói semmiféle kellemetlenségeknek nem voltak kitéve. A gyenge politika a rendekkel szemben azt a meggyőződést érlelte meg, hogy hasonló eljárással semmit sem veszthetnek, csak nyerhetnek. Amikor 1805-ben a háború kitört „ließen durch ihre Geburt und Würden bedeutende Männer ihr Urtheil sehr laut werden", hogy óvatosabb eljárással a háborút könnyen el lehetett volna kerülni. így lassanként elterjedt a nézet, hogy az állam csak a kormány balfogásai miatt szenved. A francia kormány kihasználta ezt: dicsőitette a népet és erősen •támadta a kormányt és a király tanácsosait. Minthogy a vádakat nem cáfolták meg, sokaknál keltettek mélyebb hatást. Az országgyűlés összehívása, amikor a monarchia szíve volt már úgyszólva megtámadva, a lelkek forrongását még inkább fokozta s az irányzat az országgyűlésen a régi maradt. Megszavazták ugyan az inszurrekciót, de törvényt hoztak a magyar nyelvről „dessen große Schändlichkeit ich mir — wenn es ja doch noch eines Beweises bedürfen sollte, überzeugend darzuthun getraue". Vázolja a monarchia szerencsétlenségét a háborúban és azután eközben említve: „Schlichtung aller Geschäfte in höchster Instanz durch Seine Kayserliche Hoheit den Palatin, ungeachtet die resoluzionsmäßige Bedrängniß der gehemmten Kommunikazion Ungarns mit Euer Majestät keineswegs stattfand, die Auflösung der ungarischen Kanzley, die Einstellung der fnsurrection in mehreren Komitaten, die skandalöse Korrespondenz des Brigadier zu Pressburg mit den Französischen Generalen

. . Sokan készek voltak önfeláldozásra, de „die Äußerungen der auf ihren Gütern sesshaften Edelleute [wurden] immer lauter und verwegener. Sie ließen sich in freche Urtheile über den Gang der Regierungsgeschäfte ein, sprachen über Minister und Räthe ab, von deren Arbeiten sie niemal eine Zeile gesehen hatten, und machten kein Geheimniß daraus, daß der Zeitpunkt gekommen sei, wo die Stände entscheidende Schritte machen, die Konstituzion gegen alle Versuche künftiger Eingriffe verwahren und der königlichen Macht engere Schranken setzen müsten". Hogy ez nem volt általános, mutatják a beérkezett hangulatjelentések. „So rückte der Zeitpunkt heran, wo die Vorfragen wegen des abzuhaltenden Landtages in die Berathung kamen. Uber die meisten Punkte waren die Meinungen getheilt. Es geschah fast alles so,, wie es Seine Kayser. Hoheit der Palatin vorgeschlagen hatte, gegen die Meinung der Kanzley und des Staatsrathes. Eine ausführliche Erörterungso mancher fast wesentlicher Nachtheile, die theils durch die Zusammenberufung der Notables, theils durch die Wahl des Zeitpunktes, theils durch die Wahl des Standortes entsprangen, wäre hier überflüssig, weil sich geschehene Dinge nicht ungeschaffen machen lassen. Aber wenn man die Stimmung, wie sie in den Monaten Juny, July und August v[origen] J [ahres] war, mit der gegenwärtigen vergleicht, wenn man bedenkt, daß sich die Lage der Monarchie seit dieser Zeit wenigstens von der Seite bedeutend gebessert habe, daß die französischen Heere die drohenden Stellungen, die sie damals an den Gränzen der Monarchie behaupteten, verließen, sich an die Weichsel zohen und dort nicht mit dem glücklichsten Erfolge kämpfen, wenn man erwägt, daß wohl jeder Bewohner des König-