Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)
1807
diese glückliche Lage besonders der väterlichen Vorsorge Eurer Majestät zu verdanken sey, durch welche die Kriegs-Unbilden von demselben abgewendet wurden". A szubszidium különben is több részletben volna teljesíthető. Viszont el kell ismerni, hogy a szubszidium terhe nem évi rendes részletekben az Összes osztályokat egyenlően terhelné, és hogy nem lehet az ország alkotmányával ellenkező fogyasztási adó képében behajtani. Ezért elégedjék meg a király 20 millióval, ami a rendek erejét nem haladja meg, mert 2—3—4 év alatt is megengedhető a töriesztése, és '/ : >-át terményben is átvehetnék a piaci árak arányában. Azonkívül ki lehetne jelenteni, hogy az idén csak V-i-ét vennék igénybe a rendkívüli katonai kiadásokra és a maradékot — ha a rendkívüli viszonyok megszűnnének — az állami pénzügy javítására fordítanák. A magyar rendek felvilágosultabbak és hazafiasabbak, semhogy ezt a hozzájárulást túlzottnak tekintsék. Schittlersberg március 12-én mondott véleményt Zichy elaboratumáról. Kifogásolta, hogy nem mondja meg, mily módon kellene a rendek követelését, hogy a financiákba betekintsenek, visszautasítani? Hivatkozni kell, hogy a felség az 1806 augusztus 20-iki pátensben és Magyarország részére kiadott 180ö augusztus 4. leiratban „die Lage der Finanzen mit einer beispiellosen Offenheit und ohne alle Zurückhaltung allerhöchst Ihre Untherthaiien ohnehin eröffnet haben", reméli, hogy hisznek a királyi szónak, hogy az eszközök nem elegendők az állami szükségletek fedezésére, és hogy az állambölcsesség tiltja, hogy az errevonatkozó adatokat nyilvánosságra hozzák, de nem riadna vissza a közléstől, ha az örökös tartományok terhének megfelelő íölajánlást tennének, és oly módról gondoskodnának, hogy a bajt teljesen meg lehetne szüntetni. Közölni kell a rendekkel a katonai szükségletet és a német tartományok adójövedelmét. E részben nagyon dicséri Zichy elaboratumát, amelynek még mellékleteit is bevonja tárgyalásába; szükségesnek tartja azonban, hogy szóval az a papírpénzösszeg is közöltessék a rendekkel, melynek kivonása a helyzet javításához feltétlenül szükséges. A kért összeget alacsonynak tekinti. Kicsiny a baj orvoslására múlhatatlanul kivonandó 3ü0,0l)0.000 bankócédulával szemben, kicsiny az örökös tartományok 155 milliónyi hozzájárulásával szemben (igazság szerint 77 milliónak kellene lennie), kicsiny az örökös tartományok mindenféle egyenes és közvetett adójával szemben, melyeket Magyarországon nem szednek, kicsiny az örökös tartományokat az utolsó években ért csapásokkal szemben és kicsiny egy ilyen ünnepélyes gyülekezethez mérten is, amelytől annyit várnak. Többet kell tehát kérni. Szerinte a kontribució fölemelendő évi l'/a millióval, fölemelendő a só-, posta-, harmincadilleték és azonkívül szubszidium gyanánt 50 milliót kell kérni. Számot nem kellene említeni s ennek megfelelően az elaborátumot s a mellékleteket is átalakítani. Ghotek március 15. kifogásolta, hogy a kamara nem készített máirégen elaborátumot, hogy fel kellett erre szólítani és most az államtanácsosoknak hirtelen, készületlenül kell véleményt nyilvánítaniok. Gyöngének tartja a német tartományok áldozatkészségének ecsetelését, „die Gegenstände der zweiten Frage (mit adjanak) scheinen mir schon niemals und in keinem Falle zu einer solchen Denkschrift zu gehören ; sie sind und bleiben blos in dem strengsten Geheimniss zwischen E[uer] Majestät, Ihrem Verwalter der gesammten Finanzen des ganzen Kaiserstaats und jenen wenigen Rathen, deren Meinung E[uer] Majestät abzufordern geruhen, zu discutirende Gegenstände. Hierüber kann und darf kein Finanzpräsident, besonders aber nicht der jetzige, welcher bei seiner bekannten und oftbethätigten treuesten Anhänglichkeit an E[uer] Majestät mit aller Selbstverläugnung auf den Vortheil seines Privat-Vermögens selbst bey der beispiellosesten Überwindung aller ererbter Meinungen und National-Vorurtheile doch niemals aufhören kann ein Ungar zu seyn, die blos für seinen Landesfürsten geäusserte Sprache in einem zur Öffentlichen Känntniß seiner Mitbiirger gewidmeten Aufsatze unmöglich führen, ohne Gefahr zu laufen, daß er seihst aufhöre als Obergespann, als Beisitzer
