Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1806

den hungarischen Adel machen und ihn veranlassen, auf den kommenden Landtag hierinfalls Euer Majestät Absichten zu [sie!

'] werkthätig zu befördern. Ofen, am 18-ten December 1806. Josepb m p> A nádor 1806 december 18-iki fölterjesztését Somogyi állami anácsos 1807 január 27-én referálta. A legnagyobb elismeréssel szólt a nádor fölterjesztéséről: „Höehstge dacht S. K. K. H[ohei]t liefern., hier ein mit aller Einsicht und reifsten Überlegung abgefaßtes Werk, worin Sie den Glanz des allerhöchsten Kaiserhauses, die Ehre der ungarischen Nazion und das Beste des allerhöchsten Dienstes zum vereinten Zweck annahmen und durch eine glückliche Wahl der Mittel, die zur Erreichung dieses Zieles in jedem Anbetrachte geeignet sind, die allerhöchste Absicht im vollen Maaße erreicht haben dürften." Lényegében teljesen egyetért vele, a részletekhez lesz néhány megjegyzése, egyelőre azonban azt ajánlja, hogy a király küldje le a fölterjesztést még véleményadásra Károly főherceg generalisszimusnak. A király ennek megfelelően január 30-án leküldte a nádor fölterjesztését Károly főhercegnek. (St. R. 4864/1807.) Az ö véleményezése után az ügy ismét Stahremberg herceg első főudvarmesterhez került. Közben az 1807-iki országgyűlés is panaszkodott a magyar nemesi testőrség háttérbe szorításáról és kérte a régi állapot visszaállítását, az alap magasabb kamatoztatását és a gárdisták jobb képzését. A kancellária és a nádor javaslatai azonban Károly főherceg és Stahremberg herceg véleményeivel (1807 február 26-ikáról) csak 1808-ban kerültek az államtanács elé (St. R. 778/1807). Károly főherceg a nádor javaslatán némi változtatásokat javasolt. A fölvételt a gárdába két évi megelőző tiszti szolgálathoz kívánta kötni, csak ezen a fokon látva azt a jellemet, amely a magasabb művelődés alapját biztosíthatja. Kívánta a nádorral szemben a próbaév fenntartását is, mert az állhatatos jellemet és az alkalmasságot a magasabb képzésre csak ott ismerik meg igazán s így fennmaradna a lehetőség, hogy az alkalmatlanokat minden sértő intézkedés nélkül ismét máshová osszák be. A kimustrál ásókat illetőleg azt óhajtaná, hogy a zászlósi rangban belépett gárdatiszt mint alhadnagy, az alhadnagyi rangban belépett négy szolgálati év után a gárdánál mint főhadnagy mustráltassék ki, de ezenkívül a különösen kitűnők közül évenként egy zászlós főhadnaggyá' és egy főhadnagy kapitánnyá neveztessék ki. Stahremberg herceg is hozzájárult a nádor javaslatához és Károly főherceg módosításaihoz, de a főudvarmester jogait védte a fegyelmi ügyekben, ahol a fegyelmi jogot nem volt hajlandó a gárdakapitánynak átengedni, és a gazdaságiakban, ahol szintén a főudvarmester részére követelte a legfőbb felügyeletet. A főhercegekkel szemben ellene nyilatkozott a gárda létszámemelésének, rámutatva, hogy erre a rendelkezésre álló alap sem elegendő, és fenn kívánta tartani a hadseregétől eltérő egyenruházatot is. Az államtanácsban az ügyről először Somogyi mondott véleményt (1808 április 27.). A kontroverz kérdésekben Stahremberg herceg kívánságait illetőleg úgy nyilatkozott, hogy a gárda katonai jellegének kidomborítása következtében fegyelmi ügyeit ti kellene venni a főudvarmester kezéből; gazdaságiakban pedig a fennálló állapotot óhajtotta fenntartani, minthogy az új számadási rend behozatala óta ez ellen panasz nftm fordult elő. A fölvételt illetőleg inkább a nádor véleményéhez hajlott s a tehetséges altiszteket nem akarta a fölvételnél kizárni, valamint azt is pártolta, hogy a négy éven át kitűntek a negyedik év lejártával főhadnagyokká léptessenek