Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1806

103. 1806 szeptember 30. Buda. József nádor fölterjesztése az országgyűlés összehívásának időpontjáról és a magyarországi francia aknamunkáról. Sk. tiszt.: K. F. A. fasc. 78d.; sk. fogaim. N. titk. It. Praep. Diaet. 1806.12. sz. A franciák elvonulása óta az udvari körökben mind erősebben jutott kifejezésre az a vád, hogy a magyarok Napóleonnal összejátszottak és a franciákkal szemben teljesen megbízhatatlanok. A rendőrség részéről ennek Leg udvari tanácsos már 1806 január 17-én kifejezést adott {V. ö. Iratok II. 453.1.), s azóta Magyarországot titkos ügynökökkel figyelték. Március közepén ezeknek a jelentései hirtelen elmaradtak, ami nagy megütközést keltett. Ferenc császár elrendelte, hogy küldjenek le valakit, aki a dolog végére * járjon s a titkos levelezést más úton irányítsa Bécsbe. Eközben nehézségek támadtak a kiküldendő személyisége körül és Sumerern báró rendőrminiszter március 21-én egy javaslatba hozott őrnagy kiküldetése ellen azzal az érvvel foglalt állást, hogy az in dem Falle nichts wirken könne, wenn, wie es höchstwahrscheinlich ist, die Öffnung der Briefe auf Anordnung des Palatins geschehe. (Kab. A. 795/1806.). Május folyamán azután a vádak határozott alakot öltöttek. Az egyik konfidens, Mai'Jcnmcs, azt jelentette, hogy francia emisszáriusokra akadt, akik az országot behálózzák. Irányításukat állítólag Andreossy francia tábornoktól kapják, aki akkor Bécsben tartózkodott. A magyarországi francia emisszáriusok feje egy Fournier nevű francia, aki mellett franciákon, két olaszon és egy németen kívül különösen lengyelek működnek. Andreossy tábornok személyesen érintkezik Fourniervel Pozsonyban Grassalkovich herceg palotájában, Stomfán Pálffy Lipót grófnál vagy Malackán Pálffy Józsefné grófnőnél, ahol találkozásaik rendesen éjjel folynak le. Nem itt van a helye annak, hogy az állítólagos francia aknamunka ügyét tárgyaljuk (ez meg fog történni a bevezető életrajzi kötet megfelelő helyén) csak azt szükséges kiemelni, hogy az országba küldött megfigyelők közül a francia aknamunkáról Markovicson kívül csak az ő helyébe küldött Mathias tudott adatokat szolgáltatni, a többiek nem akadtak emisszáriusokra. Az ügy azonban erősen foglalkoztatta a bécsi kormányköröket, különösen Sumerau báró rendőrminisztert és Baldaccit, akiknek előterjesztéseire Stadion gróf külügyminiszternek is foglalkoznia kellett vele. Augusztusban azonban Grassalkovics herceg hosszabb tartózkodásra Parisba utazott, Andreossy és Pálffy Józsefné grófné egymástól elfordultak és a grófné Csehországba távozott, majd Markovics jelentései szerint Fournier és emberei is Lengyelország, Ukrajna, Oláhország és Bulgária felé szétszéledtek. Az ügy állását augusztus végén Stadion gróf és Sumerau báró miniszterek egy közös előterjesztésükben így foglalták össze, javaslatokat téve a további intézkedésekre (Kab. A. 1247/1806.): Bekanntlich ist der französische General Andreossy

1 nach Abzug der Franzosen aus Wien noch einige Monate als Ausgleichungskommissär hier zurückgeblieben. Als der französische Botschafter an dem hiesig[en] k. k. Hoflager wieder angekommen war, hat Andreossy darauf im Mai von hier sich entfernt, aber unerwartet ist er aus München wieder zurückgekommen. 1 Antoine Francois Andreossy (1761—1828) generális, Napoleon egyik bizalmas embere. 1809-ben Wagram után Bécs kormányzója is volt.