Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1806

Egyetért abban, hogy a kancellárián elintézett sérelmek előre ovvosoltassanak, amitől jó hangulatot vár. November 16-ig rövidnek tartja az időt, csatlakozik tehát a nádor véleményéhez az összehívás elhalasztását illetőleg. Novemberre a francia csapatok nem is ürítik ki Poroszországot s ily fenyegetett helyzetben az országgyűlés tárgyalása nehezebb. Húsvét utánra ajánlja az összehívást. Kívánatosnak tartja az országgyűlésen a király jelenlétét, amelytől jó hatás várható, ezért Pozsonyt ajánlja az országgyűlés helyéül. Az előzetes tanácskozásra meghívandónak tartja még Esterházy herceget és Batthyány Ferenc grófot; a tanácskozást a nádor elnöklete alatt ajánlja, a királynál egyénenként jelentkezzenek audenciára a meghívottak. Végül szeptember 8-án Majláth József gróf mondott véleményt a fölterjesztésekről. Az ő véleménye szerint, ha az inszurrekció szabályozását teljesen átengedik a rendeknek, azok azt nagy ellentétek nélkül hamar le fogják tárgyalni; ha a király terjeszt elő tervet, feltéve, hogy az nem ütközik össze a törvényekkel, nem idéz elő változást a fölkelés konstituciójában és ha jól adják elő, az is nehézség nélkül fog átmenni. Ha azonban a fölkelést a rendes katonaság főnökének akarnák alárendelni, ez a törvénybe ütközvén, az egészet meghiúsíthatná. A hadkiegészítés a többség előtt népszerűtlen, az évenkénti sorozás a nép körében is elégületlenséget szült, általában a hangulat a mostani kiegészítési rend ellen van. Ezért a rendek ismét maguk akarják kezükbe venni ezt a kérdést s a kapituláció megszüntetésével a toborzást fogják kérni. A főherceg szerint könnyebb lenne anyagi áldozatot szerezni a rendektől. Ennek a nehézsége azonban szerinte az lesz, hogy a király az inszurrekció szabályozásával a katonai dotáció fölemelését is kérni fogja. Ha azonban jól szervezik a fölkelést, az jelentékeny terhet fog jelenteni a nemességre és az állandó katonaság pótlásának (Surrogat) fogják tekinteni. Hogy a kontribuciót ne kelljen növelni, a rendek kérni fogják a rendes katonaság számának leszállítását, hogy megtakarítást eszközöljenek és ezc a deficit törlesztésére fordíthassák. Ezért a főherceg egyelőre azt gondolná legjobbnak, hogy az ország továbbra is vállalná a kiegészítés kötelezettségét. A katonai dotáció emelése dolgában a főherceg véleménye az, hogy azt a drágulás idézte elő, amelynek korlátozására az országgyűlésen és egyidejűleg a többi örökös tartományban is intézkedéseket kellene foganatosítani. Ezzel a drágulás szűnni fog, az eddigi kontribuciós összeg elég lesz, de az árak esésével az alattvalók adóképessége is csökkenni fog. Nem tartja valószínűnek, hogy a rendek az emelésbe beleegyezzenek, inkább az állandó sereg apasztását fogják kérni azzal, hogy pótlására úgyis módot nyújt az inszurrekció szabályozása. Nem óhajtaná azonban, hogy a nemesi fölkelés szabályozásánál a honvédelem arra háruljon. Az 1715. törvény alapján az állandó sereget tartja a honvédelem alapjának s az inszurrekcióról úgy vélekedik, hogy az csak az állandó seregre támaszkodva nyújthat hathatós segítséget. Az inszurrekció átszervezése ellen Landmiliz-cé azért is állást foglal, mert ilyet nem lehet pusztán a nemességből alakítani, ha azonban a népet is besorozzák hozzá, a rendes magyar ezredek kiegészítése fog szenvedni, különösen, ha ez csak toborzással történhetik. Ehhez járul, hogy az inszurrekció nem vonható a cs. kir. sereg főnöke és a haditanács fennhatósága alá és tulajdonképen csak az ország védelmére használható. Ha az inszurrekció állandó szabályozása ezen az alapon történnék, so entstünden in der Monarchie zwei Armeen, deren jede nach einer verschiedenen Art und Verfassung eingerichtet wäre, welches bei verschiedenen Anlässen der innerlichen Ruhe gefährlich sein könnte, so wie es unsere Vorälter wirklich eingesehen haben, da bei unserer kriegerischen Nation