Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

Előszó

ELŐSZÓ. E kötet folytatólagosan József nádor 1805 és 1807 közt kelt iratait adja közre. A közlés elveire és módjára vonatkozólag ez alkalommal nincs hozzáadni valóm ahhoz, amit az előző kötet előszavában elmondottam. Csupán a kötet legjelentékenyebb darabjára, József nádor 1805-iki naplójára vonatkozóan óhajtanám megjegyezni, hogy a naplóban említett ügydarabokat, parancsokat, leveleket, amennyire az csak módomban állott, felkutattam és őrzési helyüket, illetőleg levéltári jelzéseiket a jegyzetekben feltüntettem. Csupán néhány ügycsomó darabjait nem sikerült felkutatnom. Az iratanyag 1805-től kezdve már lényegesen elüt az előző kötetben közöltektől. A nádor ezekben mint kiforrott erős egyéniség lép az olvasó elé, akinek ezekben az években súlyos konfliktusai vannak. A helyzetek is, amelyekbe kerül, a legkritikusabbak. Levelei, fölterjesztései csupa érdemleges ügyre vonatkoznak. Ez a magyarázata annak, hogy ezekből az évekből már sokkal több írást kellett kiadványunkba fölvenni, mint kormányzása első évtizedének időszakából. Az iratközlésben mutatkozó ezt a látszólagos aránytalanságot maga az anyag követelte. így ebbe a kötetbe nem is fért bele három év anyaga. Az 1807. év harmadik negyedének anyagát — hogy a kötet túlságos vastagra ne dagadjon, — kénytelen voltam a következő kötetre hagyni. Nagyjában az anyagot ugyanazok a levéltárak szolgáltatták, amelyekről már a II. kötet előszavában megemlékeztem. Szükséges volt azonban az 1805 utáni évekre néhány más levéltárat is bevonni kutatásaim keretébe. E részben nagy hálával tartozom különösen Domanovszky Sándor: József nádor iratai. III. 1