Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

22. 1796 jan. 18. Buda. József főherceg fölterjesztése a Szemere Albert elleni följelentés tárgyában. Ered. tiszt.: N. titk. lt. Ad polit. 1796. 20. sz. Orczy József báró zempléni főispán 1795 végén jelentette a nádornak, hogy a királyi kancelláriának a szubszidiurnra vonatkozó leiratát Tolcsván Szemere Albert felségsértő kifejezésekkel kísérte. E följelentés alapján készült a főherceg fölterjesztése. Mielőtt azonban még a főherceg jelentése megérkezett volna, az államtanács már a kancellária előterjesztésében foglalkozott az üggyel. (St. R. 2<»2/1796.) A kérdés azon fordult meg, hogy az 1790 : XIX. t.-c. után, melyben a király megígérte, hogy szubszidiumot országgyűlésen kívül még önkéntes megajánlás alakjában sem fog szorgalmazni, a szubszidiurnra való felhívás és annak beszolgáltatása nem törvénytelen-e ? A közvélemény általában megütközött a szubszidium kiírásán, a kérdést sokat kommentálták és a Szemere-eset nem volt elszigetelt jelenség. A kancellária fölterjesztésében szintén azt vitatta, hogy a királynak nincs joga magánosoktól szubszidiumot követelni. Másrészt azonban figyelmeztetett, hogy két év előtt Czagányit hasonló sértő szavakért vasban való börtönre ítélték, Szemere még ennél is súlyosabb büntetést érdemel, mert ugyan a felség személyét nem sértette, de másokat az önkéntes szubszidiummegajánlástól vissza akart tartani ós szavait minden figyelmeztetés ellenére még ismételte is. Jan. 19-én tehát Izdenczy megállapította, hogy a crimen lesae maiestatis fennforog, mert a kancellária a király hozzájárulása nélkül elnöki iratot nem adhat ki, s így a sértés a királyt érte. Azt azonban a jogügyi igazgatóra kívánta bízni, hogy milyen törvény alapján indítja meg a pört. Véleményéhez a többi állam'tanácsos is hozzájárult, de közben megérkezvén a főherceg fölterjesztése, az ügy annak kapcsán nyert elintézést. Euer Majestät

! Aus beiliegendem Berichte des Zempliner Comitats erbellet, daß ein gewisser Edelmann, Albert Szemére bei der zu Tolcswa

1 wegen der Haberlieferung gehaltenen Versammlung des Adels, als der Stuhlrichter

2 den in dieser Angelegenheit erlassenen Brief des hungarischen Hofkanzlers vorlag zweimal in folgende äußerst unanständige und ahndungswürdige Reden ausgebrochen ist. Als nämlich in dem Briefe des Kanzlers der Ausdruck vorkam opem imploranti Monarchiáé sagte er: „Wir haben in Hungarn keinen Monarchen, sondern einen König, auch kann man unseren König keinen Monarchen nennen, denn sonst müßte er eine absolute Gewalt haben". Endlich 2° als obgedachter Brief gäntzlich ausgelesen worden, sagte er: „Derjenige ist infam, der 1 Tolcsva Zemplén megyében Olaszliszkától északra. 2 Nagy Imre szolgabíró, aki az esetet jelentette az alispánnak, aki azt Orczy József br. főispánhoz, ez meg a kancelláriának továbbította. A dec. 28-iki megyei közgyűlés is foglalkozott vele, az jelentette az esetet a helytartónak.