Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1795.

A fölterjesztés (ered. tiszt. M. kanc. 1795. 13.735., fogaim. Helyttan. 1795. Dep. Lit. Pol. f. 24. pos. 33.) ezek alapján két részből alakult. Az első a megyék bárom csoportjának fönt ismertetett érveit tartalmazta, a második a határozatokat. A nádori titkos levéltár iratai közt e két rész még különváltan szerepel, a második a főherceg saját kezeírásával azonban a határozatokat csak kivonatosan tartalmazza. Ez az irat nyilvánvalóan a fölterjesztés második részéből készült és valószínűleg egy szóbeli előterjesztés alapjául szolgált. Podmaniczky József br. terjedelmes különvéleményében azt vallotta, hogy ez a tárgy az országgyűlés elé tartozik, minthogy fontosságánál fogva az egész lakosságot érdekli. A magasabb tanulmányokra, amelyektől a nemzet műveltsége és így boldogsága is függ, Pestet tartja legalkalmasabbnak. Központi fekvése mindenkinek hozzáférhetővé teszi ott az egyetemet, dikasztériuinai pedig alkalmasak az ifjúság erkölcsének csiszolására. A császár országaiban a bécsi, prágai, lembergi és freiburgi egyetemeket senki sem javasolta a jobb erkölcsök címén onnan elhelyeztetni. Pest pedig hasonlíthatatlanul kisebb, mint Bécs vagy Prága. Nincs is bizonyíték arra, hogy a Pesten nevelt ifjúság erkölcstelenebb volna a kisvárosinál. Kisebb helyen azonkívül nincs meg a jogi és orvosi tanulmányokhoz szükséges gyakorlat lehetősége. Mária Terézia épen azért is helyezte át Nagyszombatból Budára az egyetemet, mert ez nagyobb és népesebb. Esztergom ellenben a legkisebb helyek egyike. Az orvosi oktatásra, a széptudományokra és nyelvek tanulására nem alkalmas. Nehezebben is lehet megközelíteni. A protestáns és a görög egyházak ifjúsága részére nincsenek templomai. De hely sincs ott elhelyezésére s erre vonatkozólag még terveket sem készítettek. Ez érvek alapján azt hangoztatta, hogy az egyetem Pesten állandósítandó. (M. Kam. 1795., 13.735.) BarJcóczy Ferenc gróf rövidesen csak azt hangoztatta, hogy ezt a kérdést ő is az országgyűlés elé tartozónak tekinti s hogy Esztergomban hely sincs az egyetem számára. Ezért azt ajánlotta, tekintsenek el az áthelyezési indítványtól. (U. ott.) A főhercegnek ez ügyről szóló iratai közt (N. titk. lt. Praesid. 1795. 2. sz.) van Izdenczy államtanácsos keltezetlen vótuma is ez ügyben. Ez valószínűleg már a fenti fölterjesztésre vonatkozik. Izdenczy szerint az áthelyezésről: „kann derzeit noch gar keine Rede sein", mert: 1. nincs kimutatás a tanulmányi alap aktíváiról és passzíváiról és „eine Rechnung ohne Wirth" nem volna észszerű; 2. Ferenc király megígérte a rendeknek, hogy meg fogja hallgatni a regnikoláris deputáció tanulmányi elaboratoriumát, amelyhez az egyetemi oktatás kérdése is tartozik. Már pedig „in servandis promissis oportet esse fidelem" ; 3. Veszedelmes volna a vármegyék föliratai alapján dönteni „das wáre aus den Komi tatén nach der Absicht des berichtigten diplomatis assecuratorii Municipalitáten kreiren

1 cum derogamine- praerogativarum diaetae competentium". Ami az országgyűlés hatáskörének van fönntartva, döntessék el ott szótöbbséggel; 4. Eredetileg a magyar kancellária, az országnagyok és Spielmann br.

a is azon a téves állásponton voltak, hogy a nevelésügy az országgyűlés hatáskörébe tartozik és nem „ad iura maiestatis privata". Később ugyan meggyőzték őket az ellenkezőről, de azért mégis úgy intézték a dolgot, hogy II. Lipót a tanterv kidolgozását is a regnikoláris deputációra bízta, amely az országgyűlés elé terjeszti a rendek 1 Az 1790-iki hitlevél körüli vitákra utal, amikor a tiszai kerületek diplomatervezetükbe az alkotmány biztosítására szükségesnek tartott minden kívánságukat be akarták venni és a felségjogokat igen szűk korlátok közé kívánták szorítani. V. ö. Marczali: Az 1790/91. országgyűlés. I. 19—52. 1. 3 Spielmann Antal báró államtanácsos, Kannitz herceg buzgó híve és munkatársa.