Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1803.

Ugyanaznap indult a nádor Pavlovszkból. A cártól 25-én búcsúzott Kamenoi-Osztrogban. Az anyacárnőtől — Hudelist jelentése szerint — nagyon érzékeny volt a válás. „On y sentira pendant longtems le vide, que le départ de Son Altesse Royale laisse dans le cercle de la famille impériale." (Russl. Rel. 1803.) — Ennek az anyacárnő Ferenc császár előtt is kifejezést adott jún. 15 (27) írt levelében: „la peine extrémé qu'eprouve mon coeur du départ de notre cber Archiduc, je me sépare du meilleur et du plus tendre des íils, car j'ai trouvé dans son coeur touts les sentiments filials, et quoique la morte aye rompu le lien chéri'qui m'anchenesoit fsic.'J á la mienne mon fils, je suis et serai constamment samére, sa meilleure amié". {Russl. Corr. I. fasc. 137. a.) 205. 1803 aug. 15. Baden.

1 József nádor véleményes jelentése a bányaügynek a magyar kamara alá rendeléséről tartott bizottsági ülés jegyzőkönyvéről. Sk. ered. tiszt.: St. R. 3112/1803 ; sk. fogaim.: N. titk. lt. Praesid. 1803. 3. szÁ rendek már régebben sürgették a magyar bányaügynek a magyar kamara alá rendelését, különösen azonban az 1792-iki országgyűlésen. Az 1802-iki országgyűlésen ez a kérdés ismét szóba került s a király 1803 jan. 11-én kiadott rendeletével egy a különböző kormányhatőságok részéről kiküldött vegyes bizottságot rendelt ki az egyesítés előkészítésére. Zichy Károly gróf az udvari kamara elnöke jan. 17-én már föl is terjesztette a jegyzőkönyvet ennek a bizottságnak a tárgyalásairól. A bizottság mindenekelőtt megállapította, hogy a bányakamara (montanistische Kammer) alatt az alsómagyarországi főbányagrófság értendő, amely azonban csak bányaigazgatóság (Oberamt), épúgy mint a tőle független szomolnoki, nagybányai és bánsági. Fönntartotta az egyesítés ellen 1792-ben kifejtett érveit is (St. R. 5288/1792.). Utalt arra, hogy a király az egyesítés végrehajtását az e célra kiküldött regnikoláris deputáció munkálatának elkészültére halasztotta, de ez országgyűlésileg még nincs letárgyalva. A bizottság mindazonáltal tanácskozott az átcsatolással járó teendőkről és megállapította: a) hogy a főbányagrófság regisztraturáját nem tanácsos Budára vinni s onnan a bányaügyet nem is lehet intézni; b) hogy ha a bányaügy egészen beolvasztatnék a magyar kir. kamarába, e célra külön könyvvitelt kellene ott fölállítani, anélkül, hogy a bécsit csökkenteni lehetne ; c) hogy a bányatermékek forgalombahozatala megkívánja a közvetlen kapcsolatot a bécsi udvari érme- és bányakamarával, amely egy közbülső budai fórum fölállításával okvetlenül szenvedne ; d) hogy a bécsi központi udvari hatóságtól nem szabadna megvonni az egyes bányaigazgatóságokkal való közvetlen érintkezés jogát; e) hogy a titkos nemesérc-kivitel is csak központi igazgatással akadályozható meg. Az egyesítést tehát úgy gondolta, hogy a bányaigazgatóságok kötelesek volnának jegyzőkönyveiket és jelentéseiket a magyar kir. kamarának beküldeni s az terjesztené föl őket épúgy, mint ahogy az állások betöltésére és az előléptetésekre vonatkozó javaslatokat is ő tenné. Ezeknek az ügyeknek az intézésére tehát a magyar kamaraelnök mellé szakképzett tanácsost és titkárt kellene adni. Az erdélyi és csehországi példákra való hivatkozást nem tartja helytállónak, mert az ottani bányahivatalok kisjelentőségűek, míg Magyarországon „bei dem ausgedehnten 1 Ez az expediáláwi dátum áll a fogalmazvány külsején.