Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1803.

Freundschaft empfangen worden, daß ich mich hier in dem Schooße meiner eigenen Familie übersetzt zu sehen glaube und mich glücklich sehätzen kann, diese Reise unternommen zu haben. Wie lang mein Aufenthalt hierorts seyn wird, kann ich Buer Majestät noch nicht bestimmt sagen, da es sich natürl. nicht geschickt hätte, gleich bey meiner Ankunft aueh von meiner Abreise zu sprechen, nächstens hoffe ich aber vielleicht darüber Euer Majestät etwas mehreres schreiben zu können. Ich ersterbe übrigens in tiefster Ehrfurcht von Euer Majestät St. Petersburg, am Iten April 1803. der allerunterthänigste Diener Joseph Pal. Ápr. 2-án a nádor főudvarmestere, Szapáry János gróf

1 is küldött jelentést. Az érkezésről elmondta, hogy késve, este 10 és 11 óra közt érkeztek Pétervárra, amikor már mindenki aludt, csak az özvegy cárné volt fönn. Amint ez értesült érkezésükről, mindjárt átjött a nádorhoz „welcher Empfang laut Bericht mit Thränen anfieng". Hudelist már útközben figyelmeztette őket, ha a nádor valamit el akar érni, csak keveset szabad érintkeznie az özvegy cárnővel. Ott mindenki arról beszél, hogy a főherceg utazásának a célja, hogy elvegye a cárné nővérét, Amália badeni nagyhercegnőt. Bár rosszulléte miatt három napja szobájából nem mozdult ki, mindenről informálva van; a főherceg maga is mindent elmond neki. Biztosította őt, hogy a badeni nagyhercegnő nem tetszik neki, és bár tapogatózni fognak, visszautasításban lesz részük. Az udvari ünnepségeken a nádor szemei Katalin nagyhercegnőre irányulnak, sokat foglalkozik vele, bevallja, hogy tetszik neki, de azt mondja, hogy házasságra nem gondolhat, a közeli rokonság miatt. Szapárynak azonban feltűnt, hogy ép ezt a pontot illetőleg a főherceg titkolódzik előtte, amiből azt következteti, hogy mégis vannak tervei vele. Hogy az ügy esetleg ne haladjon nagyon előre, kérdezősködött a házassági akadályt illetőleg, amire nevetve azt válaszolták, hogy az csak szóbeszéd, de a dispenzációt nem volna nehéz megszerezni. A főherceg nagy ragaszkodása az özvegy cárnéhoz azonban máris föltűnést kelt a cárnál. A főherceg körül szolgálatot teljesítő szárnysegéd már meg is kérdezte a nádort, hogy meddig marad és egyben értésére adta, hogy a cár május közepén utazásra készül az országban. A nádor erre állítólag azt felelte: „Er wäre nicht da um S. M. im mindesten von seinen Reisen zu hindern u. wenn auch Allerhöchsdieselbe reisen wollten, er wolle unterdessen allhier verbleiben". A szárnysegéd azóta, mondják, többször érintette e kérdést, kijelentve, hogy míg a nádor marad, a cár útját nem kezdi meg. Rá fogja beszélni a főherceget, ha e kérdést előtte is szóvátennék, hogy május közepén induljanak, de ha ez nem használna, kéri a császárt, hívja vissza a nádort valami ürügy alatt. Az özvegy cárné különben nyilt házat visz, esténként vendégeket fogad; a fiatal cámé visszavonultan él. A főherceg délben rendesen a cárnál, este az özvegy cárnénál eszik, ahol rendesen találkozik a két nagyhercegnővel. Irántuk több vonzalmat mutat, mint a badeni nagyhercegnő iránt, ami természetes is, mert ez az utóbbi nem szép. Minderről értesíti a császárt, ha a politikai okokból esetleg szükséges volna, idejében lehessen intézkedni. (Sammelb. 61.) Apr. 5-én Sudelist ügyvivő is beszámolt az érkezésről és a nádor életmódjáról. Bízik benne, hogy a nádor meg fogja nyerni a cár bizalmát. 1 Szapáry a császár megbízásából írta leveleit Colloredó gróf kabinetminiszterneli.