Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

185. 1802 aug. 25. Pozsony. József nádor Ferenc császárnak a hadkiegészítés ügyének országos tárgyalásáról. A nádor sk. levele: Sammelb. 249. A nádornak nem sikerült az aug. 14-iki és 15-iki legfelsőbb kéziratoknak megfelelő eredményt elérnie. Az ellenzék még a kerületi ülésekben szervezkedett s az ügy országos tárgyalása alkalmából az aug. 19., 21. és 23-iki üléseken (Diarium 163—187. 1.) a lényegben nem igen engedett. Alvinczy táborszernagy ezekről a következőket jelentette (Privatbibl. fasc. 45.): Aug. 19. Az alsó táblán olvassák a dunai és ^tiszai kerületek javaslatát. A rendeknek — e szerint — volnának ugyan az alkotmány alapjait sértő elvekre vonatkozó megjegyzéseik, de tiszteletből a királyi leiratban foglaltakra szorítkoznak. A 13-ik magyarországi ezred kiegészítését ugyan vállalnák, ha az Erdélyhez csatolt megyéket visszakapcsolnák, de minthogy már 64.000 ember kiegészítését vállalták, ezzel ellenmondásba kerülnének. Hosszabb vita támadt a kiegészítés tartamát illetőleg. A perszonális azt az ajánlatot tette, hogy a három évre megajánlandó szám tartassák fönn további időre is, a továbbiakban pedig a következő országgyűlés határozzon. Aczél ítélomester is figyelmeztette őket az ellentmondásra, hogy az állandó védelemről nem akarnak kellőkép gondoskodni, amit pedig eredetileg maguk kívántak. A rendek azt mondják, nem vállalhatnak állandó terhet, fenntartják maguknak a jogot, hogy ha három év alatt a rendszer nem felelne meg avagy terhes volna, megváltoztathassák. Aug. 21. A felső tábla tárgyalván a rendek üzenetét, a nádor kérdi, vájjon a fölirat elé függesztett észrevételektől nem tekintenének-e el ? A többség nemmel válaszol, mert az észrevételek a fölirat alapelveire vonatkoznak. A 13. gyalogezred kiegészítését egyesek elfogadták volna, míg erről az erdélyi rendek határozhatnának, mások viszont ellenezték, hogy más országok katonaságának kiegészítését vállalják. A többség az alsó tábla javaslatát fogadta el. A 3 évre szóló kiegészítés tárgyalásánál a nádor nagy beszédet tartott, hogy a főrendeknek hűségük jeleként valami módon biztosítaniuk kell a királyt, hogy a kiegészítést megadják:. Több főrend hozzászólása után ez értelemben pótlást is fűztek a rendi javaslathoz. A háború esetén állítandó 12.000 főre elhatározzák, hogy teljes egészében a fegyveres állományhoz adják őket, a műszaki és egyéb csapatokhoz valókat pedig toborozzák. A főherceg fölszólítására elfogadják annak a pontnak törlését, amely arról szól, hogy a magyar katonák nagyrésze eddig is Önként jelentkezett, mert ez nem volt így, s ez esetben nem is lett volna szükséges a kiegészítés új módjáról tanácskozni. Hosszú vita után végre elhatározták a kiegészítést 3 évre, amely azután „nach Gutbefinden alsdann wieder abgehen und, um den König zur legalen Abhaltung der künftigen Landtage zu vermögen, durch angemeßene Kautelen sich verwehrt werden möge". A "szekerészek körül ismét vita fejlődött. Végre ezeket nem számítják a 12.000 emberbe s a királyra bízzák megszerzésüket az 1791 : XIX. t.-c. épségben tartásával, de kikötik, hogy az ide toborzottakat ne lehessen puskára fogni. — Az alsó tábla ezzel szemben kitart eredeti javaslata mellett, amire a nádor kijelenti, hogy közvetíteni akart, minthogy azonban a rendek ragaszkodnak a „neque tarnen ad casum evoluto triennii" záradékhoz s ezzel „ausdrückliches Mißtrauen gegen Seine Majestät, als ob Allerhöchst dieselben keinen Landtag halten wollten, zu erkennen gegeben haben, Seine Königliche Hoheit bei