Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)
1802.
4. A király kívánságára a mostan folyó országgyűlés elvállalta a kiegészítés és létszámontartás kötelezettségét. E részben azonban nem jöhetnek tekintetbe mind a régi törvények, mert azok csak rendkívüli eszközökről gondoskodtak „und itz handelt es sich um eine reichsgezetzliche Eegulirung der Kompletazion". A máj. 22-én megajánlott „állandó létszámontartás a-on tehát nem lehet ideiglenes intézkedést érteni. 5. Ezeket az elveket az alsó tábla nem értette meg. 6. Ismerteti a jún. 26-iki föbratban foglalt megajánlást. 7. A kancellária fölhívta az uralkodó figyelmét, hogy ez milyen veszedelmes. 8. Ezek alapján egy dekrétum-tervezetet terjeszt elő. 9. A rendeknek a királyi leirattal szemben fölállított három kifogásával foglalkozik. 10. Vigyázni kell, hogy felségjogokat föl ne adjanak. Végső esetben a királynak mégis vannak eszközei a kiegészítésre és a sérelmek révén nyomást is gyakorolhat a rendekre. 11. Gondosan el kell azonban kerülni minden szakítást a király és a rendek között, mert az nagy föltűnést keltene a külföldön. 12. A 61. sz. ezred kiegészítésénél a rendek attól félnek, ha azt vállalják, újabb ezredek kiegészítését fogják az országra tolni. Ez a félelem alaptalan, s ennek megállapításával a kérdés el is volna intézve, de ha ezzel a rendeket a többi pontok elfogadására lehetne bírni, a 61. sz. gyalogezred kiegészítését csak ideiglenesen kellene Magyarországtól kérni és meg kellene ígérni, hogy a király erről ezután máskép fog gondoskodni. 13. Á rendek kísérletkép csak a jövő országgyűlésig akarják a kapitulációt meghonosítani, hogy a népszámlálás után újra határozhassanak, így azonban a király lemondana a toborzásról s minthogy a rendek határozata szerint a jövő országgyűléssel megszűnnék a kiegészítés, a királynak semmiféle eszköz nem állana rendelkezésére, hogy katonát kapjon. Az eddigi 3—4.000 újonccal szemben a kapituláció mellett évenként 9—10.000-re lesz szükség, amit toborzással megszerezni nem lehet. Ilyen bizonytalanságnak tehát nem lehet kitenni a hadsereget. 14. A hadkiegészítés most bevezetendő módjának érvényben kell maradnia annak országgyűlési megváltoztatásáig. Semhogy a felségjogokból valami föladassák, inkább az egész tervet el kell ejteni. 15. A hadkiegészítés fönntartását háború idejére is annál inkább kérheti a király, mert a) a rendek a létszámontartást úgyis megígérték, b) háború idejében nem lehet a királyt minden kiegészítési eszköztől megfosztani, c) ha azt a békeidőre megszavazták, annál természetesebb a megajánlása a háborúra, d) és alkotmányos eljárás is volt, hogy a király ezt a háború idejére is kérte. 16. A király kívánságát politikai okok is indokolják. Az adott viszonyok közt ennek teljesítése nélkül a monarchia meg volna fosztva a védelemtől. A katonai hatalom a rendek kezébe menne át és Magyarország lengyel köztársasággá lenne. A háború 3-ik vagy 4-ik évében a magyar ezredek kiegészítés hiányában megszűnnének, a rendek visszautasítanának minden erőfeszítést, míg a hadszíntér nem lenne a határoknál, amikor azonban az intézkedés már késői volna. 17. Abba nem lehet beleegyezni, hogy a rendek háborús lehetőségekre ne intézkedjenek. Mint áthidalás lehetséges volna: hogy 1. a rendek a háborús időre legalább annyit ajánljanak meg, mint a békére; 2. az esetleg ezen fölül mutatkozó hiány pótlására a királynak rendelkezésre bocsássák a régi toborzási rendszert; 3. a jövő országgyűlésnek azonban a népösszeírás alapján határoznia kellene a kiegészítés rendszeréről. 18. A nádor szerint a toborzás érdekében meg lehet erősíteni az 1791: XIX. t.-cikket, hiszen ennek dacára a földesurak útján a mult háborúban is 100.000 embert toboroztak.
