Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)
1802.
Sollten nun E. M. diesen Vorschlag genehmigen und mir darüber Ihre allerhöchste Entschliessung bekannt machen, so würde ich alsogleich auf Preßburg zurückkehren und mein möglichstes anwenden um diesen Antrag durchzusetzen, welches ich um desto eher hoffen kann als die Stände gesonnen sind, mich um meine Vermittlung bey E. M. anzusprechen. Finden aber E. M. keinen von meinen Vorschlägen anwendbar und beharren auf Ihre allerhöchste Entschliessug, so muß ich mich sehon zum voraus erklären, daß ich alsdenn mit den Ständen nichts werde mehr wirken können, daß Mißtrauen und Zwistigkeiten unter denselben und E. M. immermehr einreissen werden und nichtsmehr übrig bleiben wird, als das [sic!] E. M. unverrichteter Sache den Landtag auseinander gehen lassen, welches für die Zukunft die üblesten Folgen haben kann. Közben Károly főherceg elvesztette türelmét és aug. 8-án már nem azzal a mérséklettel írt az uralkodónak a tárgyalásokról, mint korábban. Magyarországot Lengyelországgal hasonlította össze : „Außer dem nunmehr aufgelößten Pohlen blieb kein Staat in seiner Militär Verfassung so weit und so lange zurück, als Ungarn." Lengyelország ebbe bele is pusztult, Magyarország nem, „weil der eine seiner Nachbarn Ungarns König war, und ihn mit der organisirten Streitkraft seiner übrigen Erblande schüzte, und der dritte Nachbar unaufhaltsam seinem Untergange entgegen eilte." Állást foglalt az ellen a nézet ellen is, hogy a sokat kárhoztatott I. Lipót 1687-ben megsértette volna az alkotmányt, majd a továbbiakban (1—9. pont alatt) ismerteti a katonai kérdés fejlődését és (a 10—25. pontban) az ügy állását. (Privatbibl. fasc. 42. sub p.) Ebben a hangulatban a következő napon került hozzá a nádor fölterjesztése. (U.-ott.) A 13-ik magyarországi gyalogezred kiegészítése dolgában hajlandó volt elfogadni a nádor közvetítőjavaslatát. Az állandó kiegészítés ellen felhozottakkal szemben ismételte, hogy ez az egyetlen mód, amely a király befolyását a seregre megmentheti, mert a rendek azt akarják megsemmisítni. Hangsúlyozta, hogy 1741-ben gyors segítségről volt csak szó, most az 1790/91-ben megígért kiegészítés szabályozásáról. Föltétlenül ragaszkodott tehát ahhoz, hogy a rendek kívánságai ellen föl kell lépni, mert az engedékenységnek káros következményei volnának. Javasolja tehát I. ha a rendekkel lehet egyezkedni, 1. egyezzenek bele a 61-ik gyalogezred ideiglenes kiegészítésébe, 2. a kiegészítés módjának megoldását pedig hagyják a jövő országgyűlésre, amely vagy a mostani tervet szavazná meg, vagy újat alkotna. Végre 3. ha háború esetére nem akarnak intézkedni, maradjon ebben a részben minden a régiben. — II. Arra az esetre pedig, hogy a rendekkel nem lehetne egyezkedni, minden maradjon a régiben. Különben mondjon véleményt a nádor fölterjesztéséről a magyar kir. kancellária és azután tárgyalja az ügyet egy konferencia. A magyar kir. kancellária aug. 11-ikéről kelt véleményében a rendek által a fölterjesztésben tervezett három pontot illetőleg emlékeztetett korábbi fölterjesztésére, amely szerint a királyra nézve kedvezőbbnek tartotta, hogy a kiegészítést először csak elvileg fogadtattassa el s a számot a következő országgyűlésen állapíttassa meg, ahogy a kontribució behozatalánál is történt. Pártolja a 13-ik magyarországi gyalogezred ideiglenes kiegészítésének elfogadását is, minthogy állandó kiegészítését az uralkodó sem az 1791: LXVI. t.-c, sem a máj. 23-iki fölirat alapján nem követelheti és Károly főherceg is hajlandó e megoldáshoz hozzájárulni.
