Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

Augusztus 5-én a kancellária is fölterjesztette véleményét a július 15-iki föliratról. Az államtanácsban azt Somogyi referálta. Az e tárgyban a magyar és az egyesített cseh-osztrák kancelláriák s az udvari haditanács részéről tartott közÖB tanácskozásból indult ki. A haditanács, amely a határőrvidék érdekei miatt hívatott meg, a rendek fölirata ellen foglalt állást, kiküldötteinek utasítása az volt: die Sache des Status Militaris auf das eifrigste zu verteidigen. A cseh-osztrák kancellária dilatórikusan kezelte az ügyet, a magyar kancellária a rendek kéréseinek nagy részét teljesíthetőnek tartotta. Pedig az egyes hatóságoknak nem egyoldalúan pártszempontból kellett volna a kérdést megítélniük. A hosszú háború után az erők egyesítése volna szükséges. Az állami erők fokozása a mennyiségileg és minőségileg fokozott termeléstől várható. Sehol sem várható a termelésnek olyan fokozása, mint Magyarországon, de ennek érdekében meg kell könnyíteni a termények értékesítését. A rendek kívánságai nincsenek is semmikép sem az örökös tartományok hátrányára. A részletekben helyesli, hogy az esetleg kiadandó kiviteli tilalmak ne hathassanak vissza az előzőleg bona fide kötött szerződésekre. A szarvasmarhát illetőleg, amely a háború és a marhavészek következtében sokat szenvedett, meg kell mondani a rendeknek, hogy Ausztriába és a velencei tartományba kivitelét sohse fogják akadályozni, de a birodalomba és más országokba csak az esetben engedhetik meg, ha a hiány megszűnik és az ár kedvezőbben alakul. Az északi borkereskedelem érdekében megadhatná az uralkodó a rendek javasolta privilégiumot Schweickhartnak kereskedelmi társaság

1 alapítására. Méltányosnak tartja a rendeknek azt a kérését is, hogy a bor és a dohány kivitelét a német tartományokon át könnyítsék meg. Addig is, míg ez intézkedéseket megtehetik, meg kell nyugtatni ezirányban a rendeket. Fiúméról Roschmannal

2 szemben kétségtelenül Pray adott helyesebb fölvilágosítást s az inarticulatio Mária Terézia szándékai szerint megtörténhetnék. Hogy Zengg nem tartozik a katonai határőrvidékhez, azt már az 1741 : LVI. t.-c. is megállapította. A tengerparton a kereskedelem csak e területnek a polgári kormány alá rendelésével lendülhet föl. Károlyvárosban is lerakóhelyet kell berendezni; ezért vár jellegét meg kellene szüntetni. így föllendülne a tengeri kereskedelem és „der Reichtum der Erde Ungarns zum Besten der Monarchie vorteilhaft abgesetzt, das Königreich selbst' aber in den Stand gesetzt würde, die Kompletirung mit Erfolg zu bewirken, die Last der Deperditen leichter zu tragen und die Kontribuzion vollständiger abzuliefern." A király jóvá is hagyta Somogyi rezolució-tervezetét, amelyből azonban törölte a Schweickhart privilégiumára, Piume visszacsatolására és a tengeri kereskedelem érdekében teendő intézkedésekre vonatkozó szakaszokat. Ennek a legfelsőbb elhatározásnak az alapján készült a szeptember 23-iki leirat. (Közölve: Akták 195—196. 1.) 1 V. ö. I. 23. sz. 2 Roschmann-Hörburg Antal történetbuvár (1739—1806), a cs. udv. és áll. levéltár tisztviselője,