Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

a honvédelemre rendelkezésre álló erőket. Az életfogytiglani szolgálat nem felel meg a nemzet szellemének, idegenkedést ébreszt a katonáskodással szemben. Ezt ki lehet küszöbölni a kapitulációval 8 vagy 10 évre. A kapitulációé rendszer rendes kiegészítési mód nélkül azonban még nagyobb veszedelmet jelentene. Az elbocsátottaknak tehát háború esetén ismét be kell vonulniok szolgálatra. E nélkül az alkalmas legénység száma visszafejlődnék. A kapitulánsok tehát különböző osztályokba volnának sorozandók s a veszteségek szerint fokonként a kiegészítésre fordítandók. Ezzel kapcsolatban fölvetette a kapituláltak évi gyakorlatoztatásának gondolatát is, amelytől az inszurrekcióra nézve is jő hatást várt. (TJ.-ott Praep. Diaet. 1892. 23. sz. és Privatbibl. fasc. 45.) Magyarországon azonban az efféle gondolatok még idegenek voltak, Almássy Pál a tartományi főbiztossági igazgató is a kiegészítésről szóló munkálatában történeti visszapillantással bizonyította, hogy a rendek a kiegészítést nem vállalták s hogy e részben milyen szokások fejlődtek. Szerinte l.meg kell állapítani, hogy a kapituláció mellett béke idején mennyi újonc kell évenként a magyarországi ezredek kiegészítésére; 2. a regnikoláris deputáció 10 évben akarja megállapítani a szolgálat tartamát,

1 míg a létszámot országgyűlésről országgyűlésre a rendek határoznák meg. Hogy tehát az országgyűlés az évenként állítandó újoncok számát megállapíthassa, tudnia kell: mekkora a békelétszám és az évenként pótlásra szorulók száma. (U.-ott Praep. Diaet. 1802. 20. sz.) Amidőn Károly főhercegnek, mint hadügyminiszternek nyilatkoznia kellett, mit akar a királyi propoziciókba felvétetni, ő is általánosságban csak annyit kívánt, hogy az országgyűlés foglalkozzék: 1. a magyar ezredek állandó kiegészítésének kérdésével és 2. adjon rendkívüli pénzsegélyt. Az állandó sereggel együtt jár az állandó kiegészítés, amelyet a kapituláció megkönnyít. Vegye tehát át Magyarország a) a fölállítandó 3-ik tüzérezredet és gondoskodjék b) rendes újoncozási módról. Ez utóbbit a katonai összeírás népszerűtlensége miatt óvatosan és fokozatosan kell véghez vinni. Egyelőre az országgyűlésen csak azt kellene javasolni, hogy a megyei alsóbb hivatalnokok visszaéléseinek megszüntetésére rendeljék el a rendek, hogy járásonként rendes lajstromokat vezessenek a katonai szolgálatra "rendelendő ifjúságról. Ha ez néhány éven át meghonosodik, az összeíró hatóság mellé katonai hivatalnok lesz kirendelendő, aki a legénység alkalmasságát megítélje. Az évenként állítandó újoncok számát különben 10.693-ban állapította meg. (U.-ott Praep. Diaet. 1802. 29. sz.) A királyi propozíciók tehát csak általánosságban említették a katonaság rendes kiegészítését és a 2 milliónyi szubszidiumot. (V. ö. az 1802-iki országgyűlés, Akták 15. 1.) — A rendek a propozíciókra máj. 22-én kelt foliratukban hajlandóságukat nyilvánították, hogy a kiegészítés módját megoldják, de munkálatukhoz kérték a magyarországi sereg létszámának közlését és saját kívánságaikat is jelezték: 1. a regulamentáris ellátás könnyítését, 2. a bankók és a rossz 6, 12 és 14 krajcárosok bevonását, 3. a kereskedelem előmozdítását, főként a szabad kivitel törvényes biztosítását. (V. ö. Akták 17. 1.) Károly főherceget, aki feszült figyelemmel kísérte az országgyűlés tárgyalásait, már ez a határozat is kellemetlenül lepte meg. Máj. 24-én kelt jegyzékeiben ellenszegült annak a kívánságnak, hogy a katonaság száma a rendekkel közöltessék, az ellátásban semmi korlátozást sem tartott megengedhetőnek, s a szabad kereskedelem kérdésében is azt ajánlotta a i A rendek már 1790-ben elhatározták, hogy a hadkiegészítés kérdésével foglalkozni fognak. Károly főherceg is tudta, hogy a bizottság a kapituláció rendszere felé hajlik, de ezt csak úgy vélte elfogadhatónak, ha egyben a nópösszeírást és a sorozást is elfogadják. (V. ö. máj. 8-án kelt sorait. Privatbibl. faac. 42. sub p.)