Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1801.

Sollte dieser Antrag Euer Majestät allerhöchste Genehmigung erhalten, so müßte zuerst der hungarischen Hofkanzlei der Antrag gegeben werden, die noch unerledigten Deputationsacten aufzunehmen und Euer Majestaet mit der Meinung vorzulegen, welche Gegenstände aus denselben sie zu einer landtägigen Verhandlung vorzüglich geeignet zu sein glaubet. Wien, den 19. Juni 1801. Joseph Pal., m. p. A fölterjesztés a nádor jún. 17-iki, a magyarországi hangulatról s az országgyűlés előkészítéséről szóló fölterjesztésével együtt került tárgyalás alá. Mindkettőhöz mellékelték Izdenczy államtanácsos vótumait és egy jún. 16-ikáról kelt iratát, amelyben kifejtette, hogy az országgyűléstől mely törvények megváltoztatását kellene kívánni. Az itt közölt fölterjesztésről Izdenczy júl. 2-ikán mondott véleményt, melyben hivatkozott a nádor előző fölterjesztésére már jún. 29-ikén adott vótumára. Az országgyűlés tárgyainak kijelölésében június 16-iki javaslatára hivatkozott. E szerint a tulaj donképeni tárgy az ezredek kiegészítése, a deputacionális munkák közül azonban csak a nádor által az 1. és 2. pontban ajánlottakat kívánta kitűzetni. Jún. 16-iki javaslatában, amelyre hivatkozott, leirattervet terjesztett elő a nádorhoz, amelynek gondolatmenete: A francia háború tönkretette a sereget. Ámbár az uralkodó hálás a magyar nemzet áldozatkészségéért, a háború tartamára kénytelen • állandó katonaságról gondoskodni s azért behozza a kapituláció rendszerét, amely szerint azok, akik a háború tartamára álltak be, valamint az ezután toborzandók 8 évi szolgálatra vállalnak kötelezettséget. Ez intézkedés érdekében meg kell változtatni az 1715: VIII. és 1741:LXIII. t.-cikkeket, amelyeknek tarthatatlanságát pontonként fejtegeti. Az említett öt iratról az államtanács tagjai egyben mondtak véleményt, minthogy azonban a megjegyzések nagyrészt a nádor jún. 17-iki fölterjesztésére vonatkoznak, a vótumokat ott ismertettem. Az 1801 dec. 1-én megtartott konferencia (v. ö. I. 151. sz.), azután az országgyűlés tárgyaival is behatóan foglalkozott. a) Á rendek sérelmei közül először- Dalmácia visszacsatolásával foglalkoztak. A nádor szerint a rendeknek joguk van kérni a visszacsatolást. Károly főherceg ezzel szemben úgy vélekedett, hogy az ügyet düatőrikusan kell kezelni. A császár is oda nyilatkozott, hogy mindenekelőtt alapos tájékozódást kell szerezni erről az osztrák háznak jutott országról, amíg ez meg nem történik, a reinkorporációról szó sem lehet. b) A tanügy javításának szükségét általánosan elismerték, Károly főherceg különösen a népoktatás mielőbbi javítását sürgette. c) A szerzetesrendek visszaállítása tárgyában megállapították, hogy legutóbb már parancs ment a bencések, ciszterciek és premontreiek visszaállítására. d) A kereskedelmi sérelmeket illetőleg a császár kijelentette, hogy kellő figyelemmel lesznek arra, ami Magyarországnak és egyszersmind az egész birodalomnak is javára válik. Ezek után áttért a tanácskozás a király kívánságaira. a) Meg voltak győződve, hogy az ezredek kiegészítésének ügye, ha kellő módon adják elő, nem fog nehézségbe ütközni. Elhatározták tehát, hogy a szükséges emberanyagot sorozással kapitulációs időre kérik a megbízták az udvari haditanácsot, hogy dolgozzon ki erről a tárgyról javaslatot.