Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1798.

Tomer Antal feljelentése a zemplénmegyei bíróságtól alaposabb megvizsgálásra a kir. táblához teendő át.

1 Sennyei János br. és Szirmay Ádám privatim intendők meg. A Vay Miklós br. elleni névtelen feljelentés ügyében kutasson tovább a királyi biztos és, ha valamire jut, jelentse a nádornak. (V. ö. I. 104. sz.) Az- elfogott Szirmay Pált utóbb a kúria kétévi fogságra ítélte. (N. titk. lt. Ad polit. 1799. 48. sz.) Ezzel szemben a vádlott kegyelmi kérvényt nyújtott be. A kancellária az enyhítő körülmények figyelembevételével a büntetésnek egy évre való leszállítását javasolta. Ehhez az államtanács is hozzájárult, Izdenczy is, bár hangoztatta, hogy a francia szisztéma embereivel szigorúan kell bánni. Ferenc király tehát börtönbüntetését egy évre szállította le. (St. R. 1.561/1799.) A legfelsőbb elhatározás többi pontjainak végrehajtása késett. Szentiványi tárnokmesternek 1799 elején kellett volna e célra Zemplénbe mennie, de kérte, bogy útját elhalaszthassa, míg az önkéntes adományokat Tokajba beszállították, amit a nádor is pártolt. Izdenczy duzzogott ugyan : „je später die Strafe auf das Verbrechen folgt, desto minder eingreifend wird sie", de az államtanács és a király hozzájárult, hogy a tárnok márciusban utazzék Zemplénbe. (St. R. 225/1799.) A gyűlölség közben Zemplénben tovább forrt. A feljelentő Szhmay László nejénél 8 napi betegség után meghalt egy barátnője, Kiszelyné, Szentiványi leány. Ez esetből kifolyólag névtelen feljelentést csempésztek Bernáth alispán lakására, aki a levelet a közgyűlésen felolvasta és bizottságot küldetett ki vizsgálat megejtésére. Szirmay László ezzel szemben elégtételt kért (St. R. 1356/1799.), amit azonban az államtanács elutasított azzal, bogy azt csak magánúton keresheti. (St. R. 2407/1799.) A legfelsőbb elhatározás végrehajtásáról Szentiványi végjelentése alapján 1799 aug. 9-én számolt be a kancellária. (St. R. 3847/1799.) » Torner radomi írnokról már 1798 máj. 18-án jelentette a kancellária, hogy bevallotta vádjának hamis voltát és hogy a Bernáth alispánnak tulajdonított levél hamis. Ezért akkor a császár el is határozta, hogy megfosztja állásától. (St. It. 2474/1798.)