Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1797.

Botteriháhn (szept. 10.) az ügyet nemcsak a jog, hanem a bölcsesség szempontjából tartotta megítélendőnek. Véleménye szerint a lázító beszédek, a bandériumok felállítása, eskütételek stb. mind amellett szól, hogy Zemplénben volt összeesküvés. Az 1791-ben adott amnesztia előtti ügyek nem vonhatók tárgyalás alá. Nem tartja tanácsosnak az 1791.. országgyűlés alatt történteket inkvizíció és állami ítélet tárgyává tétetni. Akkor még nagy volt a forrongás, az emberek megtántorodtak. Azóta azonban változtak az idők. A porosz kapcsolat, a lengyel anarchia hatása megszűntek. Ez eseményekre tehát fátyolt lehet borítani. Ami azonban a Martinovics-összeesküvéssel kapcsolatosan történt, a legszigorúbb büntetést érdemli s csak az a kérdés, hogyan történhetik törvényszerűen. Fiskális akciót indítványoz tehát mindazok ellen, akikkel szemben a jogügyi igazgatónak elegendő bizonyítéka van, akik az összeesküvőkkel összeköttetésben voltak és törvényes eljárásnál erőszakról nem panaszkodhatnak. Ilyen Bernáth alispán, Rhédey László, Szirmay Pál, gróf Sztáray Kristóf, sőt ide sorolná Orczy báró főispánt is. Azután hosszan értekezik a közhivatalnokok elbocsátásának lehetőségéről. E részben meg van győződve, hogy „der Grundsatz, daß der Regent seine Staatsbeamten nach seinem Gutdünken (daß heißt immer nach seinem Gewissen) verwechseln oder entlassen könne, das gehört mit zum Palladium der monarchischen Regierung, denn ein schlauer Conspirateur kann immer in den Schranken bleiben, wo das Gesetz noch kein Verbrechen findet und dennoch anritten do und committendo auch einen gefährlichen Plan zu arbeiten und wenn mehrere höhere Staatsbeamte darin verstanden sind, so ist der Landesfürst nicht zu retten". Mégis szükségesnek tartja a büntetésből való elmozdítás eseteiben a vizsgálattal való bizonyítást, különösen Magyarországon, az ott fennálló törvények miatt. Elsősorban szükségesnek tartja ezt Szirmay Antal esetében. Kazinczy Andrást elmozdítaná. Boronkay Zsigmond, Bernáth László és Szemere István [így!] ellen eljárást javasol, hogy azután állásaiktól meg lehessen őket fosztani. Szentmarjai Imrét meg kell róni; egyebekben egyetért Izdenczy votumával. Zinzenáorf (szept. 14.): Hogy azok, akik a szerencsétlen 1790-iki eseményekért amnesztiát kaptak, ezekért felelősségre ne vonassanak, sem senki kihallgattatása nélkül el ne ítéltessék és hivatalától meg ne fosztassák, már maga az igazság követeli, amely a trón támasza, s amelytől a császár hajszálnyira sem akar eltérni. Mindenben csatlakozik Vogl és Eger véleményéhez. Ferenc király Izdenczy rezolucio-tewét hagyta jóvá azzal az egy sajátkezűleg beírt változtatással, hogy Füzesséryt illetőleg a kancellária javaslata érvényesüljön, Szirmay Antal pedig állásától elmozdítandó. Ezt a legfelsőbb elhatározást 1797 okt. 21-ikén expediálták. 47. 1797 márc. 22. Bécs. József nádor fölterjesztése a Szemere Albert ellen indított vizsgálatról. Ered. fogaim.: N. titk. lt. Ad polit. 1796. 128. sz. Az előzményekre v. ö. I. .22. sz. Az ügyről Németh János jogügyi igazgató 1796 aug. 3-án terjesztette be jelentésót. (U.-ott.) Eure Majestät! Das Zempliner Comitat hat noch im Jahre 1795 vorgestellet, daß der Edelmann Albert Szemére in der Zusammenkunft der