Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

céget nádorrá választhassák. Hivatkozott arra. hogy a nádorválasztást a bécsi béke előírja, hogy az 1791 : IX. t.-c. szerint a nádori szék egy évnél tovább betöltetlen nem maradhat, s hogy a koronázáshoz és országgyűléshez szükség van nádorra. Izdenczy azonban ridegen ragaszkodott régi álláspontjához és azzal érvelt, hogy I. Ferdinándtól II. Mátyásig csak helytartók voltak, pedig ezalatt 30 országgyűlést tartottak és koronázások is voltak, és hogy azóta is Lotharingiai Ferenc és Albert szász-tescbeni herceg csak helytartók voltak. Az összehívott országgyűlés szerinte csak diaeta extraordinaria, amely a szubszidium megajánlására van korlátozva. Már az is kegy tehát az uralkodótól, ha megígérte, hogy a nádori méltóságot a helytartóra ruházza. Szemére vetette tehát a kancelláriának, hogy mégis nádorválasztásról és királyi propozíciókról beszél. „Dann ist ja auch unbegreiflich, daß die hungarischen Stände wegen dem, daß sie um einige Tage früher oder später einen Palatin bekommen, ihre Pflichten gegen Gott, ihren König, Vaterland, Religion und Sicherheit ihres Lebens und Vermögens minder eifrig zu erfüllen sich angelegen sein laßen sollten. Ich wenigstens getraute mich nicht einer so respektablen Nation, wie die hung. ist, etwas solches zuzumuten." A többi államtanácsos azonban nem volt ily rideg. Kollowrat azt tanácsolta, hogy ha több megye kívánná a választást, az uralkodó ne vonakodjék teljesítésétől. Vogl államtanácsos is, aki nem volt a nádori méltóság betöltése mellett, utóbb pedig a választást csak az országgyűlés végén vélte megejthetőnek, azt fejtegette, ha a király már hozzájárult, hogy a főherceget megválasszák, mellékes, hogy a választás az országgyűlés elején avagy a végén történik-e, eltolásával semmit sem nyernek, a kérés teljesítése viszont jótékonyan hathat a közhangulatra. Ámbár Zinzendorf és Reischach is Vogl véleményéhez csatlakoztak és Izdenczyét csak az egyetlen Eger támogatta, Ferenc király rezoluciójában mégis a. régi állásponthoz ragaszkodott. (St. R. 3740/1796.) A megnyitó-ülés november 2-án beküldött rendje is a királyi propozíciók átnyújtása után a rendeknek külön termeikbe való visszavonulásukat írta elő. Izdenczy már az országgyűlés előtt Pozsonyban volt s a hangulatról jelentéseket küldött Bécsbe. (Nachl. Izdenczy fasc. III.) Legbuzgóbb informátora a fecsegő Abaffy Ferenc nyitramegyei nemes volt. Az ő információi alapján jelentette november 7-én, hogy a felső táblán a nádorválasztás időpontját illetőleg nagy vita van a mágnások és az „adulator"-ok közt. Minthogy ugyanis Végh országbíró beteg, felmerült a kérdés, hogy a felső táblán ki elnököljön : a bán-e, vagy a tárnokmester ? A bán mellett szól a hagyomány és az arisztokraták is őt támogatják, a tárnok azonban tehetségesebb, s az adulatorok azt mondják, hogy a bán képtelen az elnöklésre. Abaffy ebben az udvar mesterkedését látja a főherceg könnyebb megválasztása érdekében. Izdenczy ezzel szemben egy követnek azt tanácsolta, csináljon hangulatot az alsó táblán, hogy a nádori kandidálólevelet ne vegyék elő, hanem kiáltsák ki a főherceget nádorrá, hogy az adulatióban a felső tábla mögött el ne maradjanak. Tudósítása szerint különben majdnem minden megye utasításában benne van, hogy a nádort kandidáció nélkül válasszák meg. Általában mind élesebben alakult ki a felső táblán az a vélemény, hogy a főherceg, mint helytartó, nem elnökölhet. Ezt még a prímás is nyíltan hangoztatta. November 8-án Izdenczy, Abaffy szavait idézve, írta: „es erscheint sich surda quaedam coalitio, wie Abaffy sagt, den Erzh. durch eine Deputation zu bitten, bevor er zum Palatin gewählt seie, den Vorsitz nicht einnehmen zu wollen". A rendek úgy hitték, hogy ha 11-én megválasztják a Schlosshof ba a király elé küldendő követséget, a főherceg meg sem fog jelenni, vagy ha mégis megjelennék, a kandidációs-levelet lepecsételve maga elé teszi az asztalra, mire a választást mindjárt megejtik. Euer Majestät

! Da heute in der frühe sowohl die meisten Comitats-Ablegaten, als auch Magnaten bey mir waren, so befinde ich mich im Stande,