Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

káplánul alkalmazni. (St. R. 3233/1798.) Minthogy a gróf csak átmenetileg akarta befogadni, az ügy még egyszer az államtanács elé került, amely a kancellária referátuma alapján, hogy Colson öreg, nyomorban van és Istene és királya iránti hűsége miatt űzetett el, kedvező elintézést nyert, bár Vogl államtanácsos még akkor is azt hangoztatta, hogy a letelepedési engedélyt csak arra az időre kell megadni, míg az illető jól viselkedik. (St. R. 3612/1798.) Úgy látszik a felvételnél tapasztalt túlhajtott aggályoskodás indította a két érseket arra, hogy megegyeztek a francia papok ügyében és őket a püspököknek fölvételre ajánlották. E megegyezést a kancellária már 1798 aug. 10-én a király elé terjesztette. A javaslat azonban az államtanácsban nagy megütközést keltett. Izdenczy pleno consilio kívánta elintézni, Vogl a rendőrminisztert is meg akarta kérdezni; Clary szimpátiával, Eger antipatiával kezelte a kérdést, felhozva, hogy semmi jő sem várható a francia papoktól: magyarul, németül nem tudnak, latin kiejtésük is idegen. A király tehát szept. 18-án ez ügy pleno consilio tárgyalása mellett döntött. (St. R. 3786/1798.) De már 21-én a kancellária a pleno consilio tárgyalás ellen érvelt, hivatkozva, hogy a megelőzött tárgyalások után ott sem igen merülhet föl új momentum. Kijelentve, hogy csak úgy gondolja a fölvételt, hogy aki valakit befogad, nem csak az illető haláláig viseli az összes terheket, hanem az azután fölmerülőket is, ezzel az államtanácsot meg is nyugtatta, úgy hogy az ügy kinyerte a király hozzájárulását. (St. R. 4651/1798.) 28. 1796 jul. 30. Bécs. Ferenc császár legfelső kézirata József főherceg helytartóhoz, melyben bejelenti a háborút és a nemzet segítségét kéri. Ered. tiszt.: N. titk. lt. Subs. 1796. 2. sz. Lieber Herr Bruder

! Der unbegreifliche Starrsinn und die vermessene Unbiegsamkeit der stolzen Franken (die nicht allein Gott zu verläugnen sich erfrechen, und alle Religionen, wie auch den gesamten Adel zu vertilgen den Vorsatz gefast, und zum Teil wirklich schon ausgeführet haben, sondern auch in den Gegenden, wohin sie gelangen und eindringen können, den Bewohnern derselben auf eine unmenschliche Art Leben und Vermögen rauben) sind die Hauptursachen, daß sie sich zu keinen annehmbaren Frieden herbeilassen wollen. Ich bin daher notgedrungen mit Anspannung aller Meiner Kräften sie dazu zu zwingen, um ersterwähnte Übel von Meinen übrigen Erbstaaten, die es, Dank sei dem Himmel, noch nicht getroffen hat, mit mannbarer Entschlossenheit und Standhaftigkeit abzuwenden. Da aber hiezu Geld, Mannschaft und Proviant erforderlich ist, und Gefahr auf den Verzug haftet, so versehe Ich Mich, daß Meine getreue Ungarn alle ihren Kräften aufbieten werden, die ungarischen Kaválerie- und Infanterie-Regimenter während dieses Krieges in vollzähligen Stand zu erhalten, und auch Beiträge an Geld und Lebensmitteln zu leisten. Ich Meines